Végéhez ért az idei nyári túránk! 3363 kilométer. Ilyen hosszúra még egyik kalandunk sem nyúlt, mégis úgy vagyok vele, hogy akár már holnap újra útnak indulnék. Sikerült megtalálni a középutat a munka-kikapcsolódás-utazás-helyszínek-programok bonyolult útvesztőjében, így az utolsó napokra is képesek voltunk úgy felpörögni, akár csak az elsőkre. A véghajrá is jól sikerült, a Škoda-kaland hónapokon átívelő története pedig közelít a kerekhez. De azért persze még van pár meglepetés a tarsolyunkban. Addig is jöjjön a túra utolsó összefoglalója!

Hejcén kezdtük a vasárnapot, a reggeliért pedig egyből egy combos felhőszakadáson kellett keresztülküzdenünk magunkat. Icuval megállapítottuk, hogy ettől kaland a kaland, elvégre az utolsó két napot sem levezetésnek szántuk, úgy voltunk vele, hogy egyszer van nyári túra egy évben, hát akkor nyomjuk meg a végét! Valamivel 11 óra után érkeztünk meg a Fáji kastélyhoz, melynek udvarán a hejcei keménymag teljes pompájában vonult fel. Ennél szebb helyet keresve sem lehetett volna találni a hétvége lezárásához. A 18. század közepén épült, részben restaurált kastély nagyterméből tárogató hangja szűrődött ki, kinn békésen parkolt a DeVille.

A Škodával legurultam a kastély oldalsó falához, mely stílusban ugyan teljesen másik arcát mutatta az épületnek, hangulatában azonban legalább annyira elragadó volt. Sajnos nem sokáig élvezhettük a vasárnapi idillt, a délutánba érve útra kellett kelnünk. Ezúton is köszönjük a hajdúböszörményi Veterán Kulturális Egyesületnek a meghívást, a vendéglátást, továbbá a remek programokat és a szívélyes fogadtatást, igazán emlékezetes hétvégét tölthettünk a társaságotokban! Külön köszönet a vándorbotért, mely a hejcei famíves tradíciókat követi, és ami egy út végét, és egy új út kezdetét is jelzi. Milyen érdekes volt ezt a túra utolsó előtti napján hallani…

A programunk délutáni része némileg átalakult, lévén a bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma nem látogatható, és jelen állás szerint mostanában ez a helyzet nem is igen fog változni. Volt azonban egy B-terv, amit néhány A-tervünk is megirigyelhetett volna: Miskolc! Icunak ennél a pontnál a 2018-as túra a végéhez ért, nem mintha bármi problémája lenne Miskolccal, de hétfőn már a munkahelyén volt jelenése. A tavalyi után idén ismételten két közös, élményekben gazdag hetet sikerült összeraknunk, sok-sok vidám pillanattal, jövőre Daciával folytatjuk!

A Tiszai Pályaudvarnál már egyedül szálltam vissza a Škodába, épp egy kiadós zuhé ért véget eddigre, de Szűcs Gábort és kedvesét egy percig nem zavarta a szeszélyes időjárás, kisvártatva már ott álltak mögöttem, egy szintén 1979-es, 105S-sel! Egy héten belül a második testvérével is összehoztam az autónkat, és bizony Gábor Škodájának sem éppen kalandmentes a története. Az történt, hogy a kilencvenes évek elején gyakorlatilag letámasztották a sárgaborsó főzelék színű szépséget, és néhány hónapja aztán úgy döntöttek, hogy ideje betolni a bontóba. Gábor ekkor lépett a tettek mezejére, és mentette meg az amúgy minden túlzás nélkül pazar állapotban lévő autót!

Közösen konvojoztunk fel az Avasi kilátóhoz, az 1963-ban épült, 72 méteres tévétorony-kilátó számomra a retrofuturisztikus épületek egyik tökéletes megtestesítője, egészalakos képet is lőttem róla, de azt ide töltöttem föl (az állókép bután mutatna a cikkben). A két Škoda mellé rövidesen megérkezett Fekete Márk Trabantja is, olvashattatok is az autójáról, most pedig végre személyesen is össze tudtunk hozni egy hamisíthatatlan retró-találkozást! A német turisták egyből körbe is állták a Trabit, aztán legnagyobb örömükre egy sárga négyütemű is befutott, így egyensúlyba került a két márka.

Hárman mentünk tovább a Diósgyőri várhoz, itt egy piros Bogár várt minket, illetve ennél a pontnál már erősen elgondolkodtam azon, hogy akár Vár-kalandnak is elnevezhettük volna az idei túránkat, ugyanis a diósgyőri mellett láttuk Boldogkőváralja, Sümeg, Kőszeg, valamint Ptuj várát is.

Miskolcon szuper kis társaság jött össze, eddig a túranaptárunkból kimaradt, de biztos vagyok benne, hogy máskor is útba fogjuk ejteni. Köszönjük, hogy eljöttetek!

Számomra azonban nem Miskolc volt az utolsó vasárnapi megállóm, indultam tovább Vécsre, mely már jóval inkább klasszikus RetróVasak-túraállomáspont, hiszen édesapámékhoz háromból háromszor beiktattam egy kanyart. Ennek egyik oka idén a Mátra közelsége is volt, eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy a Kékestetőn, az ország legmagasabb pontján zárjuk a túrát – kis mókás fricska azoknak, akik minden másnap ellőtték a Škodás/teáskannás poénokat.

A túra végül nem itt zárult, azonban a Kékesre zokszó nélkül „felmászott” a Škodánk, még úgy is, hogy előttem rendesen lassúztak, így a lendület nem volt a legerősebb. Mindenesetre nagyon büszke voltam a Bodrira (így hívjuk egymás között időnként – főleg akkor, ha valamiért külön megérdemli a becézgetést), annyira, hogy kértem és kaptam is engedélyt arra, hogy egészen a toronyhoz felvezető út aljáig felgurulhassak. Így lett teljes a kép!

A kissé huzatos tévétorony panoráma-kilátójában még nagytotálban láthattuk, ahogyan a környékbeli településekre rákúsznak az esőfüggönyök, és bár a párás homály a Magas-Tátrát eltakarta, így, „mérgesen” talán még inkább kiadta a színeit az ezerarcú táj.

Az utolsó állomáspont végül Eger lett. Sajnos a májusi Škoda találkozóra nem tudtam eljutni, pedig ha valahol, hát ott aztán voltak márkatársak bőséggel! Éppen ezért örültem, hogy Flaskay Tamással – akivel tavaly a túra alatt konvojban Ladáztuk körbe a környéket -, meghívott minket Egerbe, és ennek apropójából szerveződött is egy kis összejövetel!

Az érkező autók közül idén sem maradhatott ki a Lada, mellette pedig egy sárga Škoda 110R Coupé állt, mely nem mellesleg a helyi márkatalálkozó egyik főszervezőjének, Juhász Nándornak a tulajdona, és akinek külön köszönet, hogy a szűkös időkeret ellenére is megtett velünk pár karikát, és lőhettünk néhány közös fotót!

Először a Szépasszony-völgybe gurultunk át, majd jött a telefon, hogy az egyik kocsival nem tudnak kijönni, mert tönkrement az önindítója. Így aztán Bíró Norbert – Amerikából érkezett, horgászautóból „átképzett” – Volkswagen Transporter Westfaliájának felvezetésével elindultunk felkutatni a mozgásképtelen autót, természetesen a lehető legsötétebb felhők társaságában.

A vihar aztán elmaradt, mi pedig megérkeztünk egy garázshoz, melyben egy rózsaszín-fehér Bogár állt, gazdája, Dorina pedig mellette. Végül úgy döntöttünk, hogy kitoljuk (az autót) – ilyet sem csináltunk még néhány fotó kedvéért -, mert ilyen csajos party-Bogár mellett még nem nagyon pózolt a Škodánk, meg amúgy is, szuperstílusos kis járgány, és el tudom képzelni, hogy mekkora hangulatot csinál, amikor valahova megérkeznek vele.

A spontán egri délután felszabadult zárása volt a Škoda-kaland állomásának, innen már csak Vécsre vissza vitt az utam. A túra utolsó 40 kilométere közül a Verpelétet megelőző szerpentinek mintegy megkoronázták az elmúlt hetek történéseit, az eső után gőzölgő aszfalt fölött kanyarogtam a Škodával, előttem a cikázó villámokkal körülvett Mátra magasodott. Meglepő módon nagyjából 15 kilométeren keresztül egy teremtett lélek nem jött velem szemben. Nem tudom, hogy sajnáljam-e, hogy ezt a jelenetet nem látta senki rajtam kívül, de számomra felejthetetlen percek voltak.

3363 kilométer után véget ért a Škoda-kaland, ha a mai, „nem hivatalos” cirka 200 kilométert még hozzáadnám, akkor bőven 3500 fölött zártunk. Babonás voltam, mert az utolsó összefoglalót csak azután szerettem volna publikálni, hogy hazaértem Mezőtúrra. Ma ez is megtörtént, és úgy állíthattam le az autót, hogy tisztában voltam vele: ebben az útban hiba nem volt!

Bár a túrának vége, a kaland történetei még jó néhány fronton tovább fognak épülni az elkövetkezendő hetekben. Az aktív levezetésben lesz találkozó, teszt, összefoglalók, elvarrjuk a mellékszálakat, na és persze augusztus 20-án jön a sorsolás (17-ig még játékba lehet szállni a Škodánkért)! Addig is köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek az élménydús három hétnek, és azoknak is, akik figyelemmel követték utunkat!

Bense Róbert

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 21. | 22. nap – Miskolc, Kékestető, Eger appeared first on Retrovasak.hu.

Az elmúlt napokban sok-sok szál futott össze egy helyre, ami részemről egy kicsit az idei túránk ünnepe is, hiszen ismerősök és veteránok között lehettünk. Már több mint 3000 kilométer van mögöttünk, és egyre szorítóbb érzés, hogy mindjárt vége van annak, amire annyit készültünk, ami miatt olyan sokat tettünk közösen! De nem megyünk haza, most még nem…

Hajdúböszörményben, a MAMRE Szálló melletti templomtorony tövében izzítottuk az autót, készülvén az indulásra. A táborozó gyerekseregből kihallottam egy hangot: „nem indul a Škoda?”. Villámgyorsan letörtem a kissrác érdeklődését, mert harmadjára már lábhoz dörgölőző macskaként dorombolt a 105S, jelezve, hogy készen áll az újabb útra.

Bár még lazíthattunk volna egy kicsit az egyébként idén is szuper szállásunkon (tavaly is ugyanitt laktunk egy napot), de nem bírtuk ki, hogy ne guruljunk ki a közeli Bocskai térre néhány fotóra. Hiába, vannak dolgok, amiket meg kell ismételni.

10-kor találkoztunk Balázzsal, és már indultunk is Hejcére, szűk 130 kilométer következett, de ami ennél érdekesebb volt, hogy ismét mennyire messze kerültünk mindazon helyszínektől, ahol az elmúlt napokat töltöttük. Keresztbe-kasul jártuk az országot, így már nem is tűnt olyan soknak a közeledő 3000 km.

Hejce előtt még volt egy gyors, de annál szebb megállónk Tokajban. A pincesor kihagyhatatlan, voltunk már itt két éve a Trabant-kalanddal, ezúton is üdvözletem Zádori Ágiéknak, és köszönöm, hogy anno megmutatták nekünk a messze földön híres szőlőültetvényeket!

Csoda kis úti élményben volt részünk Hejcére tartva, az ország ezen részén autózni még a nem túl jó utak ellenére is élvezetes. Távoli falvak, fel-felbukkanó hegyek, finoman kanyargó utak, és a Regéci vár kontúrjai öveztek minket célunkig. Hejce aztán még inkább elvarázsolt minket, nem is véletlenül kapta az „Ezer álom faluja” elnevezést.

A mindössze 190 lelket számláló, hegyekkel körülölelt faluba egy út vezet, főutcáját takaros házikók szegélyezik. Itt rendezik meg minden évben, immár tizenharmadik alkalommal a Hejcei Veterán Jármű Találkozót, ami nem csupán egy autós rendezvény, hanem egy egész programsorozat, ami teljes hétvégére szól, családias jellege miatt pedig a falu hangulatához is passzol.

Nem csak ilyenkor érdemes jönni amúgy, hiszen aki egy kis csendre, minőségi pihenésre vágyik, az itt mindent megtalál. Nagyokat lehet sétálni, harapható a hegyi levegő, ráadásul remek szállások vannak, és még a helyi étterem is párját ritkítja!

Este még hivatalosak voltunk a borkóstolásra, kivilágított, takaros pince fogadott minket, megelevenedtek a helyi és a környékbeli történetek. Az éjszakába nyúlva vendéglátónk, Csaba megmutatta nekünk a portájától felvezető út végén található tisztást (vagy ahogyan ő hívta, pástot), ahonnan a Borsó-hegy vonulatai, valamint Kassa fényei is remekül láthatóak, tiszta időben pedig a csillagászok is megtalálhatják itt a számításaikat.

Másnap a bográcsban készülődő ebéd, és a veterános sürgés-forgás jelezte Hejce ébredezését, egy gyors reggeli után pedig mi is útnak eredtünk. Először felmentünk a paintballosokhoz (stílszerűen egy állólámpás Mercivel), majd a helyi mesterségekkel is megismerkedhettünk (csipkeverés, famívelés), nyugodt programok ezek egy szintén nyugodt szombathoz. Délben a Suncity Brass rázta fel az ebédre várókat, remek kis show-t hoztak magukkal!

Eddigre már a veteránok is felvonultak a téren, és hogyan, hogyan nem, de Tóth László 1967-es Cadillac DeVille-jével kerültünk szomszédságba, aminek konkrétan az utasterében elfért volna a Škodánk. Az amerikai hintóról megtudhattuk, hogy reklámautóként kezdte hazai pályafutását, majd nyugdíjazása után felújítás következett, a hétliteres (!) erőforrással szerelt óriás pedig jelenleg is megbecsült esküvői- és hobbiautóként funkcionál!

De volt itt Mongóliát megjárt, első szériás Honda Civic (várjuk a történetét, mert sajnos a tulajjal nem találkoztunk – de egy videót legalább találtunk). Lévai Gábor 1974-es Renault 15 TL-jét már láttuk korábban is, ám most végre személyesen is tudtunk néhány szót váltani az 1.3-as, 60 lovas motorral, valamint gyárilag dupla Weberrel ellátott szépségről.

A GAZ-66 volt a legnagyobb, a Ford F-100-as pedig az egyik legegyedibb, de a „Ferraripiros”, fekete tetős Kadett is vonzotta a tekinteteket. Motorral is érkeztek, akadt, aki csak éppen fotózkodni jött, míg más a muzeálisan minősített MZ-jét állította ki!

A veteránok közelében egyszer csak ismerős arc tűnt fel, Sztanó Petivel a túra első napjaiban találkoztam, és megbeszéltük, hogy amennyiben szabadideje engedi, valahol még betársul a túrába. Hárman nekivágtunk Boldogkőváraljának, háttérben a várral időztünk kicsit, majd Arka felé vettük az irányt.

Az út mellett hatalmas sziklafalak magasodtak, egészen apróvá zsugorítva az előttük pózoló Škodánkat. A Gönci járás általam is kevésbé ismert falvai sokkal több meglepetést tartogattak, mint gondoltam, gyertek el erre ti is, megéri! Az meg már csak a hab volta a tortán, hogy visszafelé átléptük a Škoda-kaland 3000. kilométerét is!

Hejcére visszaérve részt vettünk a felújított körszín átadásán, hatalmas munkát végeztek a helyiek, példaértékű, hogy szinte mindenki kivette a részét a munkából, akár csak egy apró gesztussal is. Szeretnénk mi is gratulálni, remek kis közösséget ismerhettünk meg!

Fontos közlemény, hogy holnap az eredeti terv helyett csupán áthaladunk Bodrogkeresztúron, mert a helyi motoros múzeum jelenleg nem látogatható. Azonban a felszabadult időt sem pazaroljuk el, hiszen így lehetőségünk nyílik Miskolcra is benézni. Aki szeretne csatlakozni 14-15 óra körül, az bátran írjon közösségi oldalainkon üzenetet, figyelni fogom!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 19. | 20. nap – Hejce appeared first on Retrovasak.hu.

Finoman szólva is meglehetősen „nemszeretem” idő köszöntött ránk szerdán, ismétlődő esővel, viharos széllel, ám mivel nem az időjárás-jelentés miatt vagytok most itt, ezért felejtsük is el a borút, és tekintsünk inkább vissza az elmúlt két nap történéseire! A kuckózós időt tökéletesen át lehet vészelni a Škodában, és bár a szél kicsit dobálta az autót, alapvetően hipernyugodt üzemmódban érkeztünk meg Ópusztaszerre.

Már tavaly megegyeztünk Icuval, hogy 2018-as túránk alatt útba ejtjük a Nemzeti Történeti Emlékparkot, azon belül is a Feszty-körképet, egyrészt mivel neki kimaradt, másrészt ragadjon már ránk egy kis kultúra is. Viccet félretéve, ez tényleg egy olyan program, ami esőben, hóban, télen, nyáron ideális lehet, arról nem is beszélve, hogy jó néhány órára lefoglal mindenkit, akit érdekel a magyarok történelme a honfoglalástól egészen a 19./20. századig bezárólag.

A mintegy 3500 forintos belépő nem olcsó, cserébe tényleg tartalmas csomagot kapunk, kezdve a 3D-s mozitól, a Rotunda számos kiállításáig, vagy éppen a körképig. Két látnivaló között sétáltunk is, és mivel a programpontok ügyesen összhangba lettek állítva, így pont elég holtidőnk maradt a lazításra.

Az 1982-1992 között épült Rotunda földszintjén a Feszty-körkép elkészültéről, rongálódásáról, valamint újjászületéséről láthatunk képeket, különböző illusztrációkat. Az 1892-94 között készült, 1600 négyzetméteres festmény jelentős része elpusztult a második világháborúban, ám 1991 és 1995 között egy húszfős lengyel szakembergárda restaurálta és rekonstruálta. A monumentális körkép sajnos nem fotózható, de igazából nem is lenne lehetséges visszaadni a honfoglalás elképzelt panorámáját, a hatásos fényeket és hangaláfestéseket.

A Rotunda második emeletén kisvárosi és nagyvárosi promenádot alakítottak ki, 1896-os köntösbe bújtatva, de a körkép készítésének installációja is itt kapott helyet. Egy szinttel feljebb a régészeté és a numizmatikáé a főszerep, valamint a középkori csatákat is itt idézik fel, interaktív formában. Legalább fél napot el lehetne itt tölteni, tökéletes időtöltés volt a borongós délutánra! Arra érdemes figyelni, hogy a Feszty-körkép megtekintése előjegyzéshez kötött.

Hazafelé az útközben látott gépezetekről sem feledkeztünk meg, és ugyan a szél alaposan megdobálta kósza repülő gesztenyékkel a Škodánkat, ez sem tántorított el minket attól, hogy beálljunk egy IFA és egy Ikarus 211 közé. De felfedeztünk magunknak egy árválkodó Barkas-t, és néhány látszólag napi használatban lévő, ám gondozott Ladát is. A szürke idő ellenére tehát ez igenis egy színes nap volt!

Csütörtökön is záporosan kezdtük a napot, de mire bepakoltunk az autóba, természetesen már el is állt az eső. Hajdúböszörmény fele tartottunk, ám előtte még tettünk egy rövid kitérőt a hortobágyi kilenclyukú hídhoz. A világörökség részét képező hídról és a Škodáról nem volt egyszerű közös fotót készíteni, de a magasodó dzsumbuj ellenére is sikerült pár hangulatos képet készíteni.

Sok időnk nem volt elmerengeni a pusztaságon, hiszen ’böszörményben már vártak minket, szép kis csokor járgány gyűlt össze a csütörtök délutáni 13 órás időpont ellenére is. Bogártól a Toyota Land Cruiserig, Ladától a Wartburgig tartott a felhozatal, és persze ott voltak a Škodák is, Kathi Balázs 105L-je sem lehet ismeretlen számotokra, volt már róla Keleti Blogos videó is.

Mint ahogyan az egykori fagyis Wartburg kabrió sem először jelenik meg online hasábjainkon. Remek mini-találkozót csaptunk ismét, és már most feljött a kérdés, hogy jövőre is útba ejtjük-e Hajdúböszörményt a Daciával, szerintem minden esély megvan rá!

A kötelező matrica-ragasztgatások után készítettünk néhány csoportképet, és egy augusztusi-szeptemberi Bogár-tesztet is tervbe vettünk, hogy aztán beszélgessünk egy kicsit a helyi tévé kollégáival, akikkel a hétvégén is találkozunk még.

A böszörményi társaság egy része ugyanis péntektől-vasárnapig áthelyeződik Hejcére, ahová mi is velük tartunk! A XIII. Hejcei Veterán Jármű Találkozóról egészen vasárnap délutánig tervezünk tudósítani a következő összefoglalónkban, onnan pedig Miskolcig robogunk, ahol már a 2018-as kalandunk véghajrájára fordulunk rá, vélhetően átlépve a túra 3000. kilométerét!

Cikk: Bense Róbert

Képek: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 17. | 18. nap – Ópusztaszer, Hajdúböszörmény appeared first on Retrovasak.hu.

Hogyan kerültünk az atomvárostól egy apró településig, majd másnap Tolnából Bács-Kiskunig, végül pedig Jász-Nagykunig, és hogy jött ide egy 1973-as Rolls-Royce? Megannyi kínzó kérdésre adjuk meg a választ mai összefoglalónkban, melynek főszerepe természetesen ezúttal is a Škoda 105S-é!

A hétfői napunk túlzás nélkül extrém sűrűre sikerült. Általában igyekszünk faltól-falig kihasználni az aktuális kalandjaink napjait (mert aztán várhatunk a következőre újabb egy évet), de most aztán teljesen kimaxoltuk a rendelkezésre álló 24 órát. Reggel még Mezőszilason kezdtünk, a Fortuna Bt. előtt egy egész kis KGST-csokor jött össze, a Trabit már korábban teszteltük, a 2105-öst a későbbiekben fogjuk, a Škodát meg azért remélem már ismeritek.

Volt ám apropója ennek a kis összejövetelnek, már csak azért is, mert ebben a csarnokban újult meg a 105S motorja még valamikor késő télen, kora tavasszal. A születése után az újjászületése helyszínére is elhoztuk tehát a Škodánkat.

Sajnos túl sokat nem időzhettünk a társaságukban, mert Pakson már vártak minket pár ízletes, frissőrlésű kávéval, és néhány legalább olyan finom járgánnyal. Erre az útra nem mindennapi társ szegődött mellénk, egy 1973-as Rolls-Royce Silver Shadow személyében. Bízom benne, hogy keveseknek kell bemutatnom a „király hintóját”, korábban már ti is megismerhettétek a történetét. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Škodával párban fogja róni a kilométereket. Mindenesetre remek duót alkottak, nem kis feltűnést keltve. Első közös állomáspontunk a Rolls egykori tesztjének helyszíne volt, a Simontornyai Várnál kötelezővé tettük a megállást!

A Paksi Kávé elé megérkezve már várt minket egy 601-es, valamint egy 1992-es Lexus LS400. Úgy látszik, ez a furcsa párosok délutánja volt. A két nagyvasat beállítottuk egymás mellé, a keleti blokk járgányait szintén, így azért valamivel már egységesebb volt az összkép. Új értelmet nyert az „autók és kávé” kifejezés, ki ne szeretne hétfő délután egy presszót, vagy egy kapucsínót elszürcsölgetni néhány veterán és lassan veteránkorú járgány társaságában?

Mire végigkóstoltuk a repertoárt, már erősen a délutánba hajlottunk, így Medina felé fordítottuk a kormánykerekeket. Túlzás nélkül festői látvány fogadott minket a falutáblánál. Aprócska híd, tőle jobbra gémeskút, balra csúcsosodó templomtorony, az út mellett lovak legelésztek.

Ha mindez még nem lett volna elég, megérkezve szálláshelyünkre újabb szemcsemegék értek minket. Az Apponyi Kiskastély tökéletes helyszín azoknak, akik a természetnek, a veteránoknak, és az ezekhez kapcsolódó nyugalomnak hódolnak.

Az 1835 körül épült kastély utolsó lakója Dr. Gróf Apponyi Rezső volt, a háború után államosított épület 2002-ig iskolaként funkcionált, majd néhány évvel ezelőtt szállóvá varázsolták, méghozzá úgy, hogy a kor hangulatának rendeltek alá a társalgók és a szobák berendezéseit is. Olyan érzése van itt az embernek, mintha minden sarokból a múlt tekintene vissza ránk élénk, igényes, és letisztult formában.

A szőnyegekkel, színes lámpákkal tűzdelt szoba, a csupasz téglafalak, az arborétumnak is beillő kert, mind-mind olyan részletek, melyekben érdemes pár kép erejéig elmerülni. Mi is ezt tettük, az egész napos sürgés-forgás közepette egy perc nyugalom aranyat ért!

Ám nem csupán emiatt szerettünk volna itt megszállni. A kastély mellett fekvő étterem valóságos veterán csodákat rejt. Rögtön a bejáratnál egy 1968-as Aston Martin DB6-ba botlottunk, mellette egy Rolls-Royce Corniche parkolt, fölöttük pedig egy Danuvia. Mellettük meginni a reggeli kávét, na ez az, amit nem tudok leírni. Át kell élni! Néhány csokor levendulával arrébb egy kicsit fiatalabb, de már veteránkorú, 1987-es Rolls-Royce Silver Spirit állt, és ha van egy kis szerencsénk, még egy Bentley S2-est is láthattunk volna, sebaj, majd legközelebb. Egyébként az a legjobb az egészben, hogy az autók sofőrrel bérelhetőek is! Kétségkívül – és ez most részemről nem a reklám helye – a mindenkori túráink legmegkapóbb szállása volt ez.

Kedden reggel még tettünk egy medinai karikát, a nyugalom szigetéről azonban tovább kellett állni, és egészen Kecskemétig vezetett az utunk. Van ugyanis ott egy magánkiállítás, ahová minden becsületes autóbolondnak el kell egyszer látogatnia. Nem autók, nem motorok, még csak nem is járművek találhatóak itt, hanem rendszámok! Pontosítok: nagyon sok rendszám. Amikor a kerítés falától a garázs összes pontjáig mindenhol rögzített táblácskákat látsz, megszámlálhatatlan sok felségjelzéssel, akkor már tudod, hogy nem egy szimpla gyűjtővel van dolgod. Kenyeres Péter és Kenyeres Tamás 1990-ben kezdett el hódolni szenvedélyüknek, 2011-re pedig már több mint 11 ezer darabosra bővült a gyűjteményük, ezzel a Guinness Világrekordok közé is bekerültek.

Több mint 100 ország rendszámai láthatóak itt a régi magyar daraboktól (a B 7 a minisztérium egyik járművéé volt, a gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja) egészen az amerikai táblákig, de még Észak-Koreából is akad egy (bambusz)rendszám, ne kérdezzétek, hogy azt miként sikerült beszerezni. Ezek mellett úgynevezett autómobiliák, jelvények, relikviák, de még régi olajosdobozok is láthatóak, a klubszobában pedig gyakorlatilag a padlón is rendszámokon lépdelhetünk.

Érkeztünkkor egyébként már várt ránk Mészáros Róbert, aki legnagyobb örömömre egy testvérmodellel jött, nem elég, hogy 105S, még az évjárat is egyezik, 1979-es gyártású! Kikonvojoztunk az egykori kecskeméti laktanyáig, és készítettünk néhány hangulatos fotót.

Robi közben elmesélte, hogy mindennapos használatban van az autója, pontosan egy éve vásárolta, és ugyan voltak hasfájásai a Škodának, korához képest megbízhatóan (na és persze stílusosan) teszi a dolgát. Megegyeztünk, hogyha minden jól alakul, a szeptember 8-ai III. RetróVasak Találkozón ismét egymás mellé parkoljuk a két járgányt. Úgy legyen!

A napot ismét egy motoros élménnyel zártuk, egy kedves barátunkhoz, Bakonyi Sacihoz, és családjához voltunk hivatalosak Nagykőrösre, ahol kettő csodálatos két- illetve háromkerekű került elő a garázsból. Testvére 1972-es ES250/2 Trophy-ja és édesapja oldalkocsis Pannóniája is teljes felújításon esett át. Utóbbi ráadásul családi emlék is, 53 éves kora ellenére pedig bármikor készen áll egy kis motoros kirándulásra – természetesen csakúgy, mint a Trophy. Sok további hangulatos kilométert kívánunk!

Nagyjából 230 kilométert utazva, este 6 óra körül érkeztünk meg Mezőtúrra, egyelőre még csak ideiglenesen, hiszen holnap már megyünk tovább Ópusztaszerre, csütörtökön pedig Hajdúböszörménybe, de erről már a következő összefoglalónkban olvashattok!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 15. | 16. nap – Mezőszilas, Paks, Medina, Kecskemét, Nagykőrös appeared first on Retrovasak.hu.

Komáromi útkáosz, „éttermi” túraveteránok Nagyvenyimen, és egy csepp Balaton a túra tengerében. A fájós bokára ragasztott Flector tapaszon innen és túl, tovább dübörög a Škoda-kaland, az elmúlt két nap összefoglalója következik, ahogy azt már megszokhattátok.

Naszvadon, a határtól nem messze ért minket a reggel, szikrázó napsütésben és masszív nyári időben gurultunk visszafelé Komárom hazai felébe. Pontosabban gurultunk volna, ha a felnyitható híd, valamint az odavezető út nem lett volna lezárva felújítás miatt. Az Erzsébet-szigetre átterelt forgalom a jóval kisebb autótömegre tervezett platánsor mellett araszolt, előtte pedig legalább 20 percet keringtünk a városban is, mivel ott is akadt néhány lezárás. Mielőtt megfőttünk volna, még volt lélekjelenlétünk beparkolni egy magányosan ácsorgó 105L mellé, már ezért megérte, legalább kapott egy kis testvéri társaságot.

Ezt követően begyújtottuk a rakétákat, 125 kilométer következett, a változatosság kedvéért útlezárásokkal tűzdelve, de végül időben megérkeztünk Nagyvenyimre, ahol a Varga étterem parkolója már tele volt veteránokkal. A már hagyományosnak mondható, kilencedik alkalommal megtartott konvojozás – a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület, és Kerkuska Csaba klubelnök szervezésében – Gárdonytól indulva, Székesfehérváron át, Dunaújvároson és Nagyvenyimen keresztül egészen Sárbogárdig tartott.

Számos ismerősbe botlottunk, ott volt például az a rendőr-Moszkvics, amiről az I. RetróVasak találkozón egy egészen kivételes képet sikerült lőni, de Wartburgból és Ladából is akadt olyan, amit már nem először láthattunk. A felhozatal egyébként is színes volt, az Opel Kadett A-tól a Porsche 365-ön keresztül a VW Karmann Ghiáig számos márka veteránja képviselte magát. Természetesen voltak Škodák is, 120L és Feliciák, előbbi küzdött némi vízforralással, de szerencsére minden gond elhárult, reméljük eseménymentes volt a további utazásuk.

A délután további részét Mezőszilason töltöttük, így túl a kétezredik kilométeren jólesett némi lazítás, a makacskodó bokám is meghálálta ezt. Vasárnap reggel könnyed utazás következett, az Alsóréti szabadstrand volt az úti célunk, Icunak már a túra előtt megígértem, hogy a nagy túra közepette egy kis strandidőt is szakítok neki. Ki ne felejtsem, természetesen a balatoni lángos is minden évben kötelező, így az sem maradt ki!

Némi feltöltődés után a közeli Balatonvilágos felé vettük az irányt, itt találkoztunk Dobovics Mátéval és kedvesével, akik előző nap még az orosházi találkozón voltak, így mögöttük is volt már jó néhány kilométer, de nagyon örülünk, hogy végül összehoztuk a találkát, megérte!

Mátéval egyébként már tavaly is összefutottunk, ám idén márkatársakként köszönthettük egymást, hiszen ő is Škodával, egy 120L-lel érkezett. A közös beszélgetéshez és fotózáshoz a lehető legszebb helyszíneket sikerült kiválasztani, a Mészöly Géza sétányhoz szűk és eldugott utcákon keresztül vezet az út, de feltétlenül érdemes felmenni, ha arrafelé jártok, ugyanis az egész Balatonra ráláthatunk, bármilyen zavaró tényező nélkül, és ilyen képeket készíthetünk:

A magyar tenger ismét bizonyította, hogy rászolgált a becenevére, hangulatos perceket töltöttünk el itt. Mivel bőven volt még időnk (a VB-döntőig…khmm), ezért átkonvojoztunk a Panoráma Kilátóig, ahol hasonlóan szép látványban volt részünk. Sokan megdicsérték a Škodákat, és valóban jól festettek egymás mellett, úgy látszik, ez a balatoni táj és a csehszlovák négykerekűek közös napja volt!

Rendkívül élvezetes túranap volt a mai, a hétfő már szorosabb lesz, egészen Medináig csorgunk a Škodával, de előtte még Pakson is megfordulunk, egy igen előkelő négykerekű társsal. De erről majd bővebben a kedd esti összefoglalóban!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 13. | 14. nap – Nagyvenyim, Balatonvilágos appeared first on Retrovasak.hu.

Amikor kell, minden felhő eltűnik a fejünk felől, így volt ez most is, a borongós szentgotthárdi nap után csütörtökön már óráról-órára, percről-percre kellemesebb idő lett. Mire Sümegre értünk, már csak éppen tartotta magát a szürkeség, hogy aztán Tapolcán a napsütés vegye át a főszerepet!

Ha Tapolcára készülünk, mindig tudjuk, hogy tartalmas és élménydús napra számíthatunk, ezúttal sem volt ez másképp, ám mielőtt megérkeztünk volna, még megnéztük magunknak a Sümegi Várat, először távolról, majd közelebbről. Mivel hétköznap létére óriási pörgés volt a vár lábánál, és az idő is kezdett sürgetni minket, ezért nem kutyagoltunk fel, de már most kijelenthetjük, hogy lesz olyan túránk, amely alatt bevesszük ezt a várat is!

Háromra volt megbeszélve a tapolcai veteránosokkal a találka, kicsit korábban érkeztünk, a közeli Leo Panzióba még felcuccoltunk, ezúton is köszönet a szuper szállásért, egy csupaszív hölgy fogadott minket, a három szobából álló, konyhás, külön fürdőszobás házrész a belváros közepén van, ha erre jártok, csak ajánlani tudjuk.

Egyébként nem tudom, hogy a víz, a levegő, vagy éppen más vegyület teszi, de Tapolcán annyira kedvesek az emberek, legyen szó a szállásadónkról, Perger Zoliékról, vagy csak épp az utcán mosolygó, Škoda-felé integető járókelőkről. Köszönjük a fogadtatást!

Ha már itt tartunk, Zoliék már teljes veterános pompájukban vártak minket a Székelykapunál, ahová legnagyobb meglepetésünkre épp akkor pakoltak le trélerről egy Feliciát. Én már itt ledobtam az ékszíjat, ilyet még soha, senki nem csinált az érkezésünk apropójából.

Ennél már csak az volt meghökkentőbb, amikor megláttam egy 1974-es Ford LTD Brougham Coupét magasodni-szélesedni a parkoló közepén. Gyönyörű gép, barokkos belsővel, és igazi amerikai stílussal! Ezúttal is találkozhattunk a Rozsdamarók klub tagjaival, többen érkeztek motorokkal, mások keleti-nyugati autókkal, és természetesen a Dacia-különítmény sem maradhatott ki!

Mielőtt továbblépnénk, tartozunk még egy nagy bejelentéssel. Előre megterveztük Perger Zolival, hogy ezen a délutánon egymás mellé állítjuk az 1310-es Daciáját, valamint a Škodánkat. Hogy miért? Mert így együtt láthatjátok az idei, és a 2019-es kalandautónkat! Az 1988-as kék Dacia lesz ugyanis a következő évi túránk főszereplője, amivel többek között Erdélybe is átkalandozunk majd…de erről majd később, jóval később!

Végszóra még érkezett egy fehér Felicia is, hogy teljes legyen az örömünk, és ennél a pontnál szeretném megköszönni a helyi önkormányzatnak, hogy biztosították a helyszínt számunkra, illetve köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt minket a figyelmével!

Ezt követően Zoli sárga „Taxi” Daciájával közösen vettük a nyakunkba Tapolcát, ugyanis volt még két programpont, amit meglepetésként szervezett nekünk! Elsőként a vasútállomásra mentünk, ahol a váróterem melletti épület falába egy Nohab fele van „beépítve”. Nem épp hétköznapi installáció, és a története sem semmi. A Tapolcához ezer szállal kötődő mozdonyok keserédes zarándokhelye ez, a 4-es számú M61-es még 1999-ben sérült meg egy sínekre dőlt fa következtében. Sokáig a Közlekedési Múzeum volt a lakhelye, ám annak átépítése miatt 2015-ben Tapolcára került. Ebben a formájában is impozáns, ráadásul még a világításai is működnek, a következő terv, hogy a kürtjét is működőképessé tegyék.

Utolsó állomáspontunk a vízimalom előtt volt, ahová kivételesen a Škodával is behajthattunk. A 2016-ban felújított, működőképes malom évente 7000 kWh áramot képes termelni, nem mellesleg pedig hangulatos látványt nyújt!

Ezúton is köszönjük Zolinak és családjának a remek programokat, a segítséget, és a jó hangulatú beszélgetéseket, nektek hála lett teljes és felejthetetlen az elmúlt pár napunk, igazi kalandorok vagytok!

Péntek reggel újabb huszárvágás következett, Tapolcáról Komáromig utaztunk, ám közben még beiktattunk egy pannonhalmi megállót. Az apátságot csak messziről láttuk, azonban volt valami, amit közelebbről is megvizsgáltunk.

Konkrétan egy műszaki kereskedés udvarán állt jó néhány olyan Škoda, amit azért nem minden bokorban látni. Még az előző héten, Kisszálláson jött a füles, hogy „talán valahol Pannonhalmán van egy kisebb magángyűjtemény, ami az utcafrontról is látható. Škodás társunk, Szentesi Ferenc nyomozott is ebben az irányban egy kicsit, és jött az üzenet, hogy megtalálta a pontos címet. Több se kellett, beiktattuk a programtervbe a kitérőt, és ez a fotósorozat lett a végeredménye.

Volt ott Octavia kombi, hátul egy testvér – igaz almazöld – 105S, egy Rapid, valamint egy 1102 (Tudor), amivel még nem találkoztunk a túránk alatt, és gyaníthatóan nem is fogunk többször.

Ezek után már tényleg Komárom felé vettük az irányt, végre találkoztunk Kajári Zolival is, most kapcsolódott be először az idei túrába, és néhány nap múlva már újra közösen konvojozunk. A RetróVasak „belsős” mini-flotta egyébként egy 2105-ös Ladával egészült ki, így indultunk tovább a határon túlra, ahol Komárom közelében egy gyűjtőhöz voltunk hivatalosak. Egy másik határt is átléptünk közben, méghozzá a Škoda-kaland 2000. kilométerét!

Sosem gondoltam volna, hogy 4 napon belül 4 Feliciát láthatok majd. Itt várt rám a következő, a csodás kékség nem akármilyen társaságba került, többek között egy 1971-es BMW 3.0 CSL parkol mellette, azt sem tudtam, hogy merrefelé nézzek! A garázs telis-tele volt ralikupákkal, köztük Škodákkal nyert ereklyékkel is.

Volt itt egyéb különlegesség is, igaz kicsit „vadregényes” kivitelben, a kertben donorkodó 1000 MB még ebben a formájában is magával ragadó.

Egy gyors estebéd után elfoglaltuk a szállásunkat Naszvadon, látótávolságban a Škodánkkal, és készülve a holnapi veterános összejövetelre. A szombati, pázmándi találkozóról fontos tudnotok, hogy ez inkább egy körút lesz, mintsem statikus találka, melyhez Nagyvenyimen csatlakozunk a 105Ss-sel, egészen pontosan a Varga Étteremnél!

Aztán megyünk tovább a 3000. kilométer felé. Talán összejön, és akkor egészen biztosan ez lesz a leghosszabb RetróVasak-kaland!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 11. | 12. nap – Tapolca, Komárom appeared first on Retrovasak.hu.

Szorgosan figyelgettük az elmúlt napokban az időjárás előrejelzéseket, és csak arra tudtunk gondolni, hogy mekkora mázli volt, hogy sikerült elkerülni a nagyobb zuhékat. Nem csak azért, mert a Škoda néhol előszeretettel ereszti be az esővizet, hanem azért is, mert rengeteg szép autóról és jó sztoriról lemaradtunk volna, ha korábban üt be a rossz idő. Szerencsénk volt abból a szempontból is, hogy két, úgymond szabadprogramos napon érte utol a kalandunkat a hétközepi eső, így volt időnk kitalálni, hogy merrefelé módosítsunk a programon, ha szeretnénk elkerülni az elázást. Ennek apropójából aztán felcseréltük a Szentgotthárd-Ptuj napot, először Szlovéniába ruccantunk át, majd Magyarország legnyugatabbra fekvő városában néztünk körbe.

Kedden egy viszonylag rövid, Szombathely-Szentgotthárd etappal nyitottunk, lepakoltuk a holminkat a szálláson, majd egyből robogtunk is tovább a határtól mintegy 80 kilométerre fekvő Ptuj városa felé. Az idő csodás volt, a hegyi utak szintén, a Škodának meg sem kottyantak a 10-15%-os emelkedők. A panoráma mindvégig lenyűgözött minket, díszes házikók, virágoskertek jellemezték a kisebb falvakat, már-már alpesi hangulatot árasztva magukból. A szabadságérzetet tovább erősítette, hogy pont ezekben a kisebb falvakban még kerítésekkel sem nagyon találkoztunk.

A meglepően enyhe forgalom Muraszombat környékén váltott át erőteljesebbre, főképp a lezárások miatt. Egy útfelújítás kellős közepén viszont Ria-Ria-Hungária üdvözlés keretében integettek nekünk, így azért még az araszolgatást is könnyebb volt elviselni. Az egyre tornyosuló zivatarfelhők is más irányba vándoroltak el, így szikrázó napsütésben érkeztünk meg a Szlovéniában található legnagyobb mesterséges (víztározó) tóhoz.

Innen a ptuji várba gurultunk át, egészen a lábáig fel lehet hajtani kocsival, és érdemes is, mert minden oldalról remek kilátás nyílik a városra, és a környező hegyekre is. A vár ingyenesen látogatható, belül szintén mesés a panoráma: Ptuj cserepes háztetői piroslanak, háttérben a csipkézett csúcsokkal, köztük a 978 méteres Boč-heggyel, és a Drávával.

A 10. század környékén épült eredeti várból csak a torony maradt meg (a 12. században pont a magyarok elleni védelmet szolgálta), a barokk/reneszánsz stílusú átépítés idejére már inkább kastéllyá szelídült a Ptuj fölé magasodó építmény.

Szlovénia legrégebbi városa egyébként igazi turistaparadicsom, 17 ezres lakossága ellenére hatalmas a sürgés-forgás. A forgalom pedig nagyvárosias, ez leginkább az E59-es útnak köszönhető, mely Szlovénia egyik közlekedési ütőere, összekötve Maribort Zágrábbal és Grazzal is. Ha Ptuj felé visz az utatok, mindenképp készüljetek fel az útlezárásokra, korlátozásokra, illetve a rengeteg szimpla-dupla, időnként kaotikus helyzeteket eredményező körforgókra. Cserébe ilyen látványban lehet részetek!

Nagyjából másfél óra utazás következett a magyar határig, teljességgel megérte átugrani a „szomszédba”, és még az esőt is megúsztuk!

Nem úgy, mint ma, szerdán szó szerint őszies idő köszöntött Szentgotthárdra, ám a Škodának szerencsére csak a hátsó fertálya ázott, sikerült beállnom egy „fél” garázsba. Míg keleten 30 fokok tomboltak, addig a nyugati határszélen alig kúszott fel 18-20 fok környékére a hőmérő higanyszála. Délutánra azonban már csak a felhők maradtak, így Szentgotthárdot is alaposan körbe tudtuk járni. Hazánk legnyugatabbra fekvő városában alig pár ezren laknak, de minden van, ami csak kell: színház, mozi, fürdő, kávézók, hangulatos utcák, hegyvidéki utak. Mi az utóbbi kettővel foglalkoztunk igazán, a ciszterci apátság és a 18-19. századi házakkal tarkított főtér környékét jártuk be.

Hagytunk időt a természetre is, a Hársas-tó, vagy más néven Máriaújfalui-víztározó a Hársas patak felduzzasztásával született meg, körülötte dombos-fenyőfás környezet, illetve 2.1 kilométeres gyalogút várja a kikapcsolódni vágyókat.

Szentgotthárd nem a pörgős, inkább az elmélkedős, nyugodt programokról szól, számunkra is jóleső volt egy lazább, csendesebb délután. Végezetül még kigurultunk az osztrák határhoz is pár fotóra, majd egy kis autótakarítás következett, megérdemelte a Škodánk!

Csütörtökön Tapolcára térünk vissza, a helyi veteránosokkal találkozunk, csakúgy, mint tavaly. Ha valaki kedvet érez, 15 órától a Székelykapunál leszünk.

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 9. | 10. nap – Ptuj, Szentgotthárd appeared first on Retrovasak.hu.

Vasárnap verőfényes reggelre ébredtünk, az előző esti kerti kiülős, beszélgetős, lakókocsis pillanatok megalapozták a jókedvünket a kaland első hetének utolsó napjára. Sopronba készülődtünk, ám mivel láttuk, hogy még mindig akad némi olajnyom a Škoda alatt, ismételten rágurulunk az aknára, biztos, ami biztos alapon. Szerencsére 1-2 csepptől eltekintve minden szivárgást sikerült elhárítania Zolinak, ám nagyjából fél órával megcsúsztunk az indulást illetően. Így valamivel dél után értünk oda Sopronba, útközben pedig egyre több veterán jött velünk szembe, aminek egyrészt örültünk, mert sokan integettek, mi pedig viszont, másrészt azonban tudtuk, hogy a főtéren valószínűleg véget ért a program érdemi része.

Így is lett, mire odaértünk, már csak egy sárga Trabant, és pár motor emlékeztetett a felvonulásra. Igazán sajnáltuk, hogy ilyen hamar véget vetettek az amúgy látványos járművekből álló programnak. Szerencsénkre pont itt beszéltünk meg találkozót Pölöskei Ádámmal – őt is a tavalyi túrák alatt ismertük meg – , aki készített jó néhány fotót, amit meg is osztott velünk, mi pedig veletek. Cserébe mi is csináltunk közös Škodás képet emlékbe.

Ezután elváltak útjaink, Icuval pedig úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a természet szépségeinek is hódolni – ennek a szerepét külön hangsúlyoztam a kaland felvezető kisfilmjében – és felmentünk a 300 méter magasságban található Sörházdombi-kilátóhoz. Minő véletlen, itt újból összefutottunk Ádámmal és nagypapájával, így hát együtt lépcsőztünk fel a fából készült épület tetejébe, mely egyike Sopron számos kilátójának, és gyönyörű panorámát biztosít, hiszen a fák koronája, illetve egyben a város fölé is magasodik. Felhők, távoli záporok, napsütés, és a Fertő-tó kontúrja játszott egymással, színes kavalkádot alkotva.

Visszafelé begurultunk a Kiskakukk Retró Vendéglőbe egy gyors ebédre, a muskátlis, kockás abroszos, kedves kis vendéglő kerthelyiségében mindenki felkapta a fejét a Škodára, hiába, retró étteremhez retró vas dukál. Odabenn régi rádiók, tévék sorakoztak, bakelitek csüngtek a plafonról lógva, hangulatos hely!

Reggel egy tankolás utáni hibátlan soproni espresso után (köszönjük Klaudia, bármerre is vagy most) Szombathely felé vettük az irányt, megkezdve a kaland második hetét. Mivel meglepően sok energiánk, és még több időnk volt még a délutáni programokig, ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt Kőszeg felé. Nem bántuk meg, az idei túra az eddigi legszebb 20-30 kilométerét adta nekünk: fákkal, tavakkal szegélyezett, gyéren járt utakat, és a Kőszegi-hegység vonulatait.

Jó volt kicsit kiszabadulni az elmúlt napok városi forgatagából. Ezen felbuzdulva megnéztük magunknak a Jurisics-várat kívülről-belülről. Mindent egybevetve gyönyörű kis ékszerdoboz Kőszeg, ha valahová, hát ide biztosan vissza kell még térni egyszer egy alaposabb sétára is!

Szombathelyen a Csónakázó tónál, majd a belvárosban is megfordultunk, a főtér város a városban, a maga kis színes forgatagával. Az egyik sarkon még a kávézóban üldögélnek a vendégek, kevéssel arrébb már ásatásokat végeznek a Romkertben, az ókori Róma emlékeit kutatva. Bár a személyes kedvencem mégis a Járműbolt volt!

Késő délután aztán már a veteránoké, illetve egészen pontosan a Vasi Veteránoké volt a főszerep. A Škoda-kaland előtt vettem fel az egyesülettel a kapcsolatot, mit sem sejtve arról, hogy az a Zsombori Norbert fog majd válaszolni, akinek egy gyönyörű Felicia van a birtokában.

A szerelem gyerekkorától végigkísérte, míg bő másfél évtizeddel ezelőtt végre hozzájutott egy félig-meddig felújított, de a befejezéstől még távol álló példányhoz. Az ezt követő munkafolyamatnak láthatjátok a gyümölcsét, kevés ennél finomabb darabot látni, és nem mellesleg – szubjektív véleményem szerint – ez az egyik legszebb Škoda, amit valaha is gyártottak. Nagy büszkeség, hogy a cirka 14 ezer legyártott darabból egy pont a mi 105S-ünk mellett pózolt.

Mint megtapasztalhattuk, az 1998-ban alakult, helyi klub igazán családias hangulatban tartja az összejöveteleit, az érkezésünkhöz igazították az aktuális gyűlést is, a közelben lévő törzshelyük már önmagában egy retró szentély. A történetek persze egyből jöttek, a Daciáktól a veterán Mercedesekig jutva el is repült az idő, és külön köszönjük a lehetőséget, hogy mi is mesélhettünk kicsit a kalandjainkról.

Ha megnézitek a képeket, közel tucatnyi jármű gyűlt össze a parkolóban, a 127-es Fiatoktól és a Bogártól indulva a Barkason át, egészen a Ford Sierra-Scorpio pároson keresztül egy Mercedes-Benz 190D-ig, és egy MG MGB-ig. Illusztris kis társaság, a Škodák (a mienket is beleszámolva) pedig négy tagot számláltak!

A változatosság gyönyörködtet, mondhatnám, de igazából ami a legjobban tetszett, hogy bár mindannyiuknak a saját járgányuk a szívük csücske, mégis annyira könnyed lazasággal szeretik a másik autóját is, hogy azt tanítani lehetne! Innen is sok sikert, és még több remek összejövetelt kívánunk, legalább annyi jókedvvel fűszerezve, mint amennyit abban a néhány órában tapasztaltunk, amíg közösen töltöttük az időt!

Július 9. lényegében a kalandunk mintanapja volt, minden belefért, és élményekkel eltelve folytathattuk az utunkat, a hátunk mögött immár közel 1400 kilométerrel. Felkészül Ptuj, bevesszük Szlovéniát is!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona, Pölöskei Ádám

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 7. | 8. nap – Sopron, Szombathely appeared first on Retrovasak.hu.

Újabb két nap, újabb kalandozások, átlépte a túra az 1000. kilométerét, megfordultunk a keszthelyi Škoda-találkozón is, és vasárnap már robogtunk is tovább Sopron felé. De előtte jöjjön a pénteki/szombati napok összefoglalója!

Lényegében a fővárosi nappal „átvágtunk” az országon, egyrészt szükség volt egy állomáspontra a Keszthely-Sopron-Szombathely háromszög előtt, másrészt Icu is csatlakozott végre a Škoda-kalandhoz! De ne rohanjunk ennyire előre. Hosszú és kissé idegtépő volt az út Budapestre, a 4-es felújításából/bővítéséből adódó dugók, forgalomkorlátozások változatos módon akasztották meg az utat. „Hamarabb forrok föl én, mint a Škoda…” – gondoltam magamban.

A Markó utcai Kresz Géza Mentőmúzeum volt a cél, ahová viszont a Fortuna Bt. egyik céges autójával gurultunk ki, lévén nem mertem volna a Škodában, az utcafronton hagyni az összes cuccomat, és a péntek délutáni csúcsban sem kívántam nyúzni az autónkat. Talán ennyi könnyítés belefért. Mindenesetre a kiállítás szuper volt, érdemes elnézni, azonban két dologra figyeljetek! Egyfelől a parkolás nem egyszerű a környéken, másfelől a veterán gépeket átköltöztették a Mohács utcába. Ezt egyébként éppen Győrfi Páltól és a múzeumos kollégáktól tudtam meg, mindenképp pótoljuk a Veteránbázist, sajnos péntek délután már nem volt lehetőség a bejelentkezésre. Ettől függetlenül a Markó utcai tárlat is tartogat bőséggel látnivalókat, korabeli fotókon, maketteken, modelleken elevenednek meg a régi korok mentőautói, az IFA Garantoktól, a Roburokon át, egészen a Nysákig. A hazai mentéstörténetet változatos installációkon lehet nyomon követni, a segédeszközök mellett a mentőrádiók alkalmazását, illetve a telefonközpont működését is megismerhetjük.

Megjegyezném, hogy a Geocaching rajongóknak is érdemes útba ejteni a múzeumot, meg is találtuk az ott elrejtett ládát, igazán mókás kis „mellékküldetés” volt!

Budapesten sem maradtunk azért veterános látnivaló nélkül, a Nádor utcában egy szépséges Opel Rekord C-be futottunk bele, csak nézzétek meg azt a hajlított hátsó lámpát, egészen kivételes (és kívánatos) megoldás!

Miután kicsit csendesedett a csúcs, keresztülvágtattam a Škodával Budapesten, végül pedig Biatorbágyon kötöttem ki, itt volt az aznapi szállásunk. Ennek apropójából a Viadukt alatt még készítettem néhány képet.

Másnap reggel, immár Icuval kiegészülve, Keszthely felé vettük az irányt. Laza 180 kilométer következett, szitáló esővel és egészen hűvös széllel párosítva. Az Inotal Erőműnél megálltunk néhány hangulatos fotóra, aztán a szélben „vitorlázgatva”, egész jó tempóban haladtunk a célunk felé.

Nagyjából fél egy körül már meg is érkeztünk Keszthelyre, illetve a Škoda-találkozó helyszínére, a Zala Kempingbe. Legnagyobb örömünkre ez egy családias, kedves hangulatú összejövetel, és még az előző esti/reggeli eső sem riasztotta el a márkatársakat. Nyoma sem mutatkozott zsúfoltságnak, a Balaton pedig karnyújtásnyira volt a Škodáktól, ennél jobb párosítást nehezen lehetett volna elképzelni. Ami nagy öröm volt számunkra, hogy nagyon sokan felismerték az autónkat, sokakkal beszéltünk néhány percet, elmeséltük az addigi élményeinket, illetve beszélgettünk a további tervekről. Remek délután volt, és egy igazán összetartó, kedves közösséget ismerhettünk meg.

Arról nem is beszélve, hogy a márka felhozatala igen színes volt, a teljesség igénye nélkül, 100-asok, 105-ösök, 120-asok, de még egy 130 RS és egy Octavia kombi is tiszteletét tette a rendezvényen. Közülük jó néhány autóval és tulajdonosaival egyébként találkoztunk már korábban, de akadtak határon túli látogatók is. Természetesen mi is beálltunk a dupla/szimpla kereklámpás és kockalámpás sorba, ha valamire, hát erre nagyon büszkék voltunk, jó érzés volt ennyi testvére között látni a tavaly ilyenkor még egy garázsban búslakodó 105S-ünket.

Az esti szállásunkkal kapcsolatosan akadt egy kis kalamajka, lényegében a foglalás nem volt rögzítve, és közben teltház lett. Azonnal a segítségünkre sietett Perger Zoli, ám minden igyekezetünk ellenére nem sikerült a környéken kiadó szobát találni. Mivel egyébként is találkoztunk volna Zolival (és fogunk is még 12-én), ezért aztán végül a lakókocsijukban sikerült berendezkedni, ezúton is hálás köszönetünk a szíves vendéglátásért! Találkozásunk oka eredetileg az lett volna, hogy 1-2 apróságot megnézzünk aknában a Škodán, lévén az 5 nap / 1000 km nem éppen kímélő használat, így egy-két helyen megcsöppent az olaj és a víz. Bilincsek és csavarok lazulhatnak meg a rezonanciától, és ez is volt a probléma, bár mint utóbb kiderült, másnap reggel is rá kellett még néznie Zolinak, de erről már a következő összefoglalóban.

A késő délután további részei sem múltak el kalandok nélkül, Zoli elvitt minket az Y házakhoz, amelyek közül az egyikbe fel is mehettünk, az épület tetejéről pedig páratlan kilátás nyílt a Tapolcai-medencére! A naplemente előtti arany órában csodás képeket lőhettünk.

Ezt követően Páhli Zoli bácsihoz vezetett az utunk, aki épp egy 9 napos németországi MZ túrára készül motoros társaival. Miután megmutatta otthoni gyűjteményét (többek között egy második világháborút is megjárt DKW 200-at – fogjátok majd látni), átgurultunk egy zárt telephelyre, ahol további kétkerekűek és néhány Trabi is megbújt (többek között egy épített Tramp).

Amilyen kétségbeejtően kezdődött a késő délutánunk a szálláshellyel kapcsolatos kavarás miatt, olyannyira remekül záródott az este. A napunk teljesen elment, valamikor 9 környékén kerültünk asztalhoz, így a tegnapi összefoglaló ezért tolódott mára, de azt hiszem, így is bőven megérte az élményekért cserébe!

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 5. | 6. nap – Budapest, Keszthely appeared first on Retrovasak.hu.

A véletlen, a sors, vagy hívjuk bárminek is, néha félelmetesen tud beleszólni a dolgok történésébe. Többször éreztem már, hogy látszólag tökéletesen önkéntelenül futunk bele olyan helyzetekbe, amik már önmagukban is írják a kalandjaink történetszálait. Szerencsére ezek eddig mind pozitív események voltak, reméljük, hogy ez a jövőben is így marad.

Hogy mire akartam ezzel kilyukadni? Nos, úgy esett, hogy a szerdai állomáspontunkat néhány héttel a túra előtt módosítani kellett. A tiszajenői Motor Múzeumot és gépkiállítást el kellett napolnunk, mert éppen ezerrel folyik az aratás, és a tulajdonos ki sem látszik a munkából. Semmi probléma, gondoltam, hiszen Soltvadkerthez közel van egy Škodás ismerősünk, akinek autóját már korábbról megismerhettétek a retrovasak.hu-n. Bánócki Tiborral összebeszéltünk, és egy nagyon jó kis spontán délután jött össze!

Kiskunhalason kezdtük a napot, a Sóstó partjára vetődtünk ki a 105S-sel és a nála 3 évvel idősebb, 1976-os 100L-lel. Csinos kis gépezet, szó se róla, de Tibi azért elárulta, hogy a módosításokat „ésszel” vitte véghez, ugyanis minden visszaalakítható. 1,5 év munkája van benne, és ha átkattintotok ide, akkor azt is láthatjátok, hogy honnan indult a művelet.

Az ezt megelőző napokban tervezgettük, hogy miként is kéne alakítanunk a Škoda-kaland harmadik napját. Aztán egyszer csak Tibi felvetette, hogy mit szólnék ahhoz, ha elkonvojoznánk a közeli Kisszállásra, és megnéznénk az édesapjának a Škoda-gyűjteményét. Na, itt jön képbe az a bizonyos „véletlen” faktor, hogy is alakulhatott volna ez jobban? Zoltán a régi Škodások oázisát hozta létre, ahol mindenki, aki egy kicsit is rajong a márkáért, egyből otthon érzi magát.

Mielőtt azonban belevetettük volna magunkat a kincskeresésbe, Szentesi Ferencbe botlottunk, aki épp a hétvégi, keszthelyi márkatalálkozóra (ahol mi is ott leszünk szombaton) készítette föl az 1988-as Rapidját. Történt néhány változás, mióta megmutattuk az autót a retrovasak.hu-n. Többek között megváltozott a rendszáma!

De menjünk bele a sűrűjébe, ugyanis a műhely, a garázsok, de még a kert is kincseket rejtett! Az egyik 1000 MB a megújulás útjára lépett, egy másik pedig donorként fog segíteni a társain, a harmadik bakon várja az új életet. Mellette egy „százas”, hátul 1203 és Garde is bujkál.

Az egyik garázsból sárga 110 R kukucskált ki, már megszépült külsővel, a másikban pedig egy átmeneti szériás 105-ös áll, eredeti fényezéssel, remek külső-belső állapotban, megmentve a bontótól! (Azért milyen szomorú, hogy ilyen autókat oda szántak.) Egy almazöld 120L is előbukkant, Merkuros rendszámtáblakerettel, és igazi „cseszkó” rolóval.

Mindeközben a munka sem állt le, de azért előkerültek a régi fotók, és történetek azokból az időkből, amikor a faros Škodák a mindennapok részét képezték. Aztán sajnos jöttek azok a sztorik is, amik az eltűnésükről szólnak. Az egyik autó sóderből lett előásva, a következő a végtelen gaz fogságából, és ki tudja, hogy hány rejtőzködik még elhagyott helyeken, vagy mennyit roppantottak össze a bontókban?

Az biztos, hogy ide jövök még, mert egyrészt békebeli, jó hangulatú, szerény, mégis szakmailag nagyon erős csapatról van szó, másrészt pedig megkértem Tibit, hogyha kész az 1000 MB, hadd vessek rá még egy pillantást, mert biztos vagyok benne, hogy lenyűgöző lesz a végeredmény!

Csütörtökön elsőként Ceglédre gurultunk a Škodával, a Veterán Jármű Szalon meglátogatása már tavaly is a tervek között szerepelt, ám akkoriban elég nagy költözködés alatt állt a kiállítás. Az új helyszínre, azaz a Pesti út 76. szám alá érdemes előre bejelentkezni, a weblapon található telefonszámon ezt meg is tehetitek! A bejáratnál már várt minket Dr. Leitner József, a múzeum szaktanácsadója, aki egyben a gyűjtemény egy részének egykori birtokosa is, ezer szállal kötődik az odabenn található járművekhez!

A kiállítás két fő részét a JAWA, illetve a BMW motorok képezik, előbbiek közül olyan ritkaságok is megtalálhatóak voltak, mint a jugoszláv és kanadai exportra szánt 590 Sport, vagy a JAWA Stadion, a márka első mopedje, amiből alig pár darab létezik hazánkban. Természetesen a JAWA történelme sem maradhatott ki, egymás mellé állították a mérföldköveket, a Wanderer K500-at, 1928-ból, illetve a Jawa 500 OHV „Rumpal”-t, mely már azután született, hogy František Janeček felvásárolta a Wanderer divíziót. Azt is megtudhattuk, hogy a JAWA név a Janeček és a Wanderer első betűiből született.

Két sor motor között Velorex-szen és egy 1950-ből származó Mercedes-Benz 170 SV-n legeltethetjük a szemünket, közöttük oldalkocsis JAWA-k, szemben pedig egy 1926-os BSA G26 1000 pózol, utóbbi igazi szörnyeteg: a kéthengeres, négyütemű, 986 köbcentis motor mintegy 95 km/órás végsebességre képes.

A BMW-k közül az ötvenes-hatvanas évek gyönyszemei között megbújik egy korábbi, 1928-as R52-es is, a polcon pedig egy szintén ’28-as DKW 200-as, melynek világítását még gázlámpával oldották meg! A belső teremben egy Royal Enfield Bullet, és több NSU is helyet kapott, egy Simson Suhlt pedig éppen karbantartottak, előtte néhány perccel indították be. Ha már itt tartunk, a gyűjtemény szinte teljes egésze működőképes, ami folyamatos műszaki gondoskodást, és nagy szakértelmet igényel! A kiállítás a jelenlegi átmeneti helyszínéről tavasszal egy egykori malomépületbe költözik, mindenképp elnézünk majd oda is, ti is tegyetek majd így!

Ezt követően Monorra vitt az utam, azon belül is a Pincefalu volt a célállomás. A festői présházak és szőlősorok között Milán Róbert és kedvese várt egy Škoda 1000MB-vel. Nem véletlenül volt ismerős az autó, hiszen korábban az AMTS-en, valamint a tavalyi találkozónkon is ott volt. Az 1968-as modell megvásárlása és felújítása előtt évekig állt egy pincében, és bár Róbert nem ma kezdte a Škodázást, elmondása szerint annak ellenére is komoly munka egy ilyen típus felújítása, hogy alapvetően a karosszéria nem volt olyan rossz állapotban a felleléskor.

Lényegében az 1000 MB hazánkban kis túlzással a „kihalt” plecsnit is megkaphatná (ahhoz képest szerencsére egész sokat láthattam belőle az elmúlt 2 napban), alkatrészeket nagyon nehéz hozzá szerezni, csakúgy, mint a legtöbb ritkasághoz. Érdekes a két autót egymás mellé tenni, hiszen csupán 11 év van közöttük, mégis, mintha egy világ választaná el őket, mind a dizájnt, mind pedig a finom megoldásokat tekintve. Az 1000 MB-n a „tekerős” elefántfül, a kettős csomagtér, de még a rejtett betöltőnyílás is olyan kedves és hasznos apróság, ami a későbbi modellekből jóformán kiveszett.

Az esőfelhőkkel is megküzdve végül egy hangulatos fotózós-beszélgetős találka született a Pincefalunál, köszönöm, hogy eljöttetek, ősszel kerítünk alkalmat egy alapos 1000 MB bemutatóra is!

Holnap már Budapest felé veszem az irányt, kiegészül a csapat is, hiszen Icu is becsatlakozik a kalandba, csakúgy, mint tavaly. Innentől felgyorsulnak kicsit az események, szombaton Keszthelyre látogatunk a Škoda-találkozóra, utána Sopron, majd Szombathely következik.

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 3. | 4. nap – Kiskunhalas, Kisszállás, Cegléd, Monor appeared first on Retrovasak.hu.