Ki gondolná, hogy mennyi meló van egy nagyobb autós csoport koordinálásában? Eddig többnyire csak egy-két kalandnapot konvojoztunk, akkor is általában csak pár tagból álltunk, könnyű dolgunk volt. Itt viszont most 10-12 között változik a létszám, és azt hamar megtanultam, hogy mi a két kulcsszó: figyelem és csapatjáték. Roppant élvezetesek így a kilométerek, és mint oly sokszor, most is azt érzem, hogy az esetek többségében nem a cél, hanem az út a fontos!

Egy pillanatra ugorjunk vissza szombat estére, Tatáról megérkezve egy utolsó neszmélyi csoportképre még összeálltunk. A Vöcsök 1 szárnyashajó mellett felsorakozva ismételten egy hamisíthatatlan, retró hangulatképet sikerült megörökíteni. A Neszmélyen eltöltött két este egyébként is békebeli volt. A külvilág a szinte zéró térerő miatt kizárva, dunai hekk befogadva, pálinka behűtve, a parton pedig mindenütt Daciák.

Két kerek napot követően – hogy stílszerű legyek – új irányba állítottuk az árbocot, Csolnokot céloztuk meg, egészen pontosan a következő szállásunkat, és igazából nem is nagyon kellett eköré programot szervezni, mert egyszerűen adták magukat a helyzetek. A vasárnapi napunkra nyugodtan mondhattuk, hogy spontán volt.

Először Tinnye felé indultunk, a szerpentines útvonalon időnként fel-felbukkant pár versenybringás, majd valamivel később az Üvegtigris jól ismert bódéja is, ahol meg is álltunk néhány fotóra.

A következő állomáspont már Csolnok volt, illetve lett volna, mert időközben tettünk egy benzinkutas kitérőt, ami a vártnál kicsit hosszabbra nyúlt. Történt ugyanis, hogy a kútra behajtva lényegében némi kétségbeesett kattogást követően beesett a kuplungpedálom. Az autómosóból pillanatok alatt egy rögtönzött boxutca lett, egy hajcsatból pedig csapszeg, öt perc múlva újra volt pedál. Merje csak valaki azt mondani, hogy a Daciás társadalom nem összetartó…

Sajnos néhány kilométerrel arrébb már nem segített az összefogás, igaz ekkor éppenséggel a konvojunk egyetlen Renault 12-esével adódott gond, ami ráadásképp automata váltós. A probléma is pont itt volt, nem akaródzott felváltani harmadik fokozatba. András és Ildi azzal a lendülettel el is kellett hogy induljanak Pécs felé, ahol átültek a manuál váltós 12-esükbe. Csak jelzem, Esztergom mellől startoltak valamikor 2 körül, és este 11 felé még láttam, ahogy megérkeztek a „csereautóval”. Nálam innentől ők lettek a hétvége hősei! Andrást ismerve biztos vagyok benne, hogy a gond rövidesen orvosolva lesz, de automata váltót értelemszerűen nem lehet az út szélén javítgatni, így az autócsere volt az egyetlen logikus megoldás.

A csapat többi tagjával együtt egy dorogi kanyarral zártuk a vasárnapunkat, a kilátóhoz tökön-babon át felgyalogolva gyönyörű kilátás nyílt a Dunakanyarra és a távolról is hatalmasnak tetsző Esztergomi Bazilikára. Másnap aztán közelebbről is megnéztük…

Gondoltam, ha már tegnap nem volt velünk a Dacia/Renault szelleme, hétfőre biztosan visszatér a hétvégi szabijáról. Mint később kiderült, csak fél napot dolgozott. A reggel hibátlanul indult, a bazilika lábához gurulva pózolgattunk a túraautókkal, majd ki-ki bátorsága szerint különböző magasságokban hódította meg a kupolát. Puding voltam, mert az első 260 után az utolsó 150 csigalépcsőt már nem másztam meg (győzött a tériszony), de a kilátás a kupola aljából is ilyen volt:

Gyors összetrombitálás után Párkány felé indultunk tovább, feltankoltam Kofolából, aztán gurultunk is vissza a Mária Valéria hídon át Esztergomba, majd Pilisszentlélekre. Egy nagyjából 8 kilométeres, szerpentinekkel dúsított út kellős közepén aztán úgy istenesen elkezdett rángatni a Dacia, nem jött rendesen a nafta…a falu leágazásáig még elvergődtem, aztán mire kettőt sikerült pislognom, motortető már nyitva, műtős team bemosakodva. A diagnózis pillanatok alatt megvolt, a srácok nem most láttak ilyet először. Üzemanyagszűrőben szaharai homokvihar nyomai, instant csere, benzincsőben dugulás, biciklipumpával megszüntetés.

Egy pillanatra elgondolkodtam, ha ez a péntek reggeli dugóban ér a nulláson, mennyire kerültem volna anyázásközeli állapotokba, így még rendesen felmérgelni sem volt időm magam. Ahogy ötleteltünk, hogy vajon mitől került az a sok mocsok (elsősorban) a szűrőbe, arra jutottunk, hogy az előző nap tankolt százas benzin olyan szépen és ügyesen átmosta a rendszert, hogy ez lett a végeredmény. Van egy olyan gyanúm, hogy ennek a meccsnek még lesz visszavágója, tartalékszűrőt mindenesetre nem árt újból bekészítenem.

Végül aztán csak megérkeztünk az ismert sorozatban „Pajkaszegre” keresztelt faluba, Teca kocsmájánál gyors hűsölés következett, majd azzal a lendülettel el is kellett hagynunk a helyszínt, mert már a forgatást készítették elő. Simán beleillettünk volna amúgy 1-2 jelenetbe.

Visszafelé Gyuri Daciája hagyta el valamelyik kanyarban az alapjáratát, így 2 nap alatt 4 gond lett a mérleg, ahogy a mostanában felkapott mémben mondanák: nem jó, de nem is tragikus.

A bütykölősdi az este további részében is folytatódott – többek között ezért is jött ilyen későn a mai összefoglaló. Hullottak még ki csontvázak a motortérből, de erről majd a következő beszámolóban, mindent azért nem akarok egyszerre ellőni. A hangulat a kisebb bökkenők ellenére is hibátlan, sőt, így van igazán közösségformáló hatása a túrának…

Cikk | fotók: Bense Róbert

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

The post Dacia-kaland – 3-4. nap – Csolnok – Esztergom – Párkány – Pilisszentlélek appeared first on Retrovasak.hu.

Tartalmasan indult a közép-magyarországi országjáró túra, tucatnyi Daciával (illetve egy Renault 12-essel), jó társasággal, kanyargós útvonalakkal, hajón alvással. Kilométerek szempontjából vélhetően az első és az utolsó nap lesz a legmasszívabb, a kettő között barátságos távolságok és sok-sok Daciázás vár ránk. Szokásunkhoz hűen kétnaponta jönnek majd a fotós összefoglalók.

Péntek reggel két autóval indultunk neki az első etapnak, ebben a rövidke konvojban egészen Budapestig utaztunk, az M0-ásig viszonylag egyenletes sebességgel. Ott aztán sajnos a szokásos „lépésben haladós” dugóval szembesültünk, és mivel a városban baleset volt, ezért bárhonnan is közelítettük volna meg úticélunkat, így is, úgy is számolnunk kellett volna a torlódással. Így legalább volt idejük alaposan megnézni a Daciákat a dugóban ücsörgőknek, egy kamionos még képeket is töltött fel egy facebook-csoportba, megörökítve a vonulásunkat.

Mire megérkeztünk a Memento Parkhoz, addigra már szinte a teljes túracsoport jelen volt, illetve egy rég nem látott „kaland-veterán”, Sztanó Peti is csatlakozott hozzánk, egy 1981-es BMW 318i-vel. Lesz majd egyébként teszt is az autójáról, kerültünk vele egy karikát, izgalmas gép!

Zoliék elintézték, hogy ne csak megnézhessük az 1993-ban nyílt, a rendszerváltás után eltávolított köztéri szobrok gyűjtőhelyéül szolgáló parkot, de be is állhassunk az autókkal, így történhetett meg, hogy Osztapenko kapitány egy maréknyi Daciának lengette zászlaját.

Szürreális a helyszín, a háttérben a budafoki víztorony magasodott, előttünk pedig a múlt emlékei, öröknek tűnő, egykoron magasztos pillanataikba ragadva. Aki szeretett volna, a bejáratnál eredeti szovjet képeslapokat is vehetett, és vettek is, rengeteg turista érkezett akkor is, amikor kifele immár egy jóval nagyobb konvojban kezdtük meg közös vonulásunkat. Duplán jól jártak, a szobrok mellett a Daciák is retró látnivalót jelentettek, mosolygó-fotózó emberek sorfala között kezdtük meg az utunkat Szentendre felé.

A Perbál-Piliscsaba-Pomáz útvonal kisebb kerülő volt ugyan, ám a táj szépsége miatt teljességgel megérte erre jönni. Érdekes, hogy a Trabant-kalandot kivéve eddig minden túránkon megtettük ezt az utat, nem lehet megunni!

Szintén ismerős volt a szentendrei állomáspontunk is, a Retro Design Centerben még a Lada-kaland ideje alatt jártunk, de másodjára is maradt felfedezni való, sőt, mintha az autós felhozatal is bővült volna, a piros Taxi-Zastavára legalábbis nem emlékszem.

Innen még egy „laza”, 70 kilométeres út következett Neszmélyig, azért az idézőjel, mert amilyen gyönyörű volt a szerpentinekkel tarkított, Gerecsén átvezető szakasz, legalább annyira kellett figyelni. Ehhez hozzájött mondjuk az is, hogy a fékszervóm elszállt, így kissé jobban tiportam a fékpedált.

Este érkeztünk meg a kikötőbe, a szállásunk egy hajón (!) volt, az 1957-ben gyártott Neszmély (ma már állóhajó) nem csupán skanzenként funkcionál, de kabinokat is lehet foglalni. A Szent Ilona öbölben rádásképp páratlan a kilátás, a műemlékké nyilvánított Neszmély mögött pedig további hajók sorakoznak.

Ezeket viszont már csak a mai napon fedeztük fel, pénteken ugyanis cirka 300 kilométer ment bele a RetróVasak-Daciába, igen aktív nap volt tehát, így az este már a pihenés jegyében telt.

Szombat délelőtt Kiss János várt minket a fedélzeten, közel három évtizedig dolgozott hajón, tengeren is éveket töltött el, kevés hitelesebb személyt lehetett volna kívánni tárlatvezetőnek. Átsétáltunk az 1869-ben épült, Zoltán nevet viselő, oldalkerekes vontatógőzösre. A 2010-ben felújított hajó egyben múzeum is. Többek között a maga idejében méregdrágának számító SMS Szent István csatahajó és az Erzsébet Királyné gőzös szerencsétlen sorsáról, valamint a Duna első gőzhajójáról, a Carolináról is szó esett. Utóbbi érdekessége, hogy teljesítménye miatt vontatóként nem, Pest-Buda átkelőhajóként viszont évekig üzemelt.

Ha erre jártok, érdemes előzetesen lefixálni a látogatás időpontját, hogy még véletlenül se maradjatok le a kiállításról, illetve az ezt övező történetekről. A Zoltán mögött a Balatonra keresztelt, egykori Beloiannisz motorhajó, mellette pedig a Petőfi gőzös látható, előbbire remélhetőleg restaurálás vár. A Petőfivel egy csúnya tűzvész bánt el, fénykoráról ide kattintva láthattok fotókat.

Szombat délután még tettünk egy karikát Tata felé, a várban épp a Víz, Zene, Virág fesztivál zajlik a hétvégén, egy csomó külső programmal egybekötve, többek között egy műrepülő-bemutatót is elkaptunk. Neszmélytől holnap búcsúzunk, Csolnok felé vesszük az irányt.

Vérbeli kalandnap volt az első kettő, és amellett, hogy tartalommal töltöttük meg, jutott idő a lazításra is, bízunk a hasonló folytatásban! Kövessétek a túránkat, és ha van kedvetek, olvassatok bele az előzménycikkekbe is.

Cikk | fotók: Bense Róbert

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

The post Dacia-kaland – 1-2. nap – Budapest – Szentendre – Neszmély – Tata appeared first on Retrovasak.hu.

Olyan nincs, hogy mindig, minden simán megy, nem hiába kaland a kaland. A meglepetéseket sem véletlenül hívjuk annak, lévén nem tudhatjuk, mikor jönnek, így igazán felkészülni sem lehet rá. Mozgalmasra sikerült az „50 éves a mi Daciánk” túra előtti utolsó hét, pedig csak éppen annyi izgalmat ígért, mint a hosszabb utazásaink előtti utolsó főpróbák (kivéve a Trabinál, amikor kis híján beállt a motor).

A napokban cikkeztünk róla, hogy felkerültek az autóra a matricák, innentől igazából már csak annyi lett volna a dolgunk, hogy kivárjuk a június 28-át, majd útnak indulunk a Közép-Magyarországi túránkra. Bár azért az a múltkori, Szatmárnémeti oda-vissza alatt jelentkező alapjárati probléma nem teljesen hagyott nyugodni.

Jelen volt ez még akkor is, amikor múlt szombaton Martfű felé vettem az irányt. A múzeumok éjszakájának délelőtti-délutáni kísérőprogramjai közé tartozott a veterán találkozó, amit immár harmadik alkalommal tartottak meg. Tavaly is jó volt, így idén is kézenfekvő volt, hogy elugrom, ezúttal már a kalandautónkkal.

Az út eseménytelenül telt, pontosabban nem, mert átlépte a számláló a 44444. kilométert. Időben oda is értem és az egyik legjobb hely szabadon tátongott. Tavaly már elirigyeltem egy kockaladától, idén végre sikerült odaállni.

Jó volt összefutni a környékbeli ismerősökkel, családias volt a hangulat, színes a veterán felhozatal, és olyan remek programok kísérték a rendezvényt, mint a légópince-látogatás. Autók, motorok és a kettő közötti átmenetek (Velorex) is jelen voltak Martfűn. Beszéljenek helyettem inkább a képek, kattintottam jó néhányat.

Sajnos mint utóbb kiderült, a helyválasztás részemről mégsem volt a legjobb döntés, ugyanis egy szerencsétlen megfordulás közben megnyomták a Dacia orrát. Még csak véletlenül sem bántásként, vagy szemrehányásként írom ezt le, egyszerűen csak azért, mert ez pontosan az a meglepetés volt, amire nem számítottam, miközben épp visszafelé sétáltam az autóhoz. Szerencsére mindent sikerült rendezni, délután már a karosszériás mestereknél pislogott a Dacia, a diagnózis végül az elem újrafényezése lett. A szín kikeverésétől kezdve a javításon és a fújáson át egészen a matricázásig mindössze 3 nap telt el, ezúton is mindenkinek köszönet a gyors reakcióért! Lehet keresni a különbségeket.

Hogy az alapjárattal végül mi lett? Egy vákuumcső megadta magát, szerencsére a napokban már jól látható módon, így aztán Sanyi bácsinál azt is kicseréltük, a probléma megoldódott. Volt még mellette egy másik, de arról majd később.

Holnap újra a nyakunkba vesszük az országot, Daciásokkal, nem Daciásokkal közel egy hétig úton leszünk, bízom benne, hogy másfajta meglepetések érnek majd. Az biztos, hogy egy kaland nem telhet úgy el, hogy beülünk a jóba és csak az országjárással vagyunk elfoglalva. Talán jobb is így…emlékezetesnek legalábbis biztosan emlékezetesebb.

Cikk | fotók: Bense Róbert

A Dacia-kaland eddig megjelent cikkeit ide kattintva olvashatjátok!

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

The post Dacia-kaland – meglepetések hete appeared first on Retrovasak.hu.

A Szatmárnémetiben megtartott Nemzetközi Dacia Találkozón tett látogatásunk után szusszantunk egy kicsit, majd elkezdtük a felkészülést a túra gerincét képező hazai, illetve erdélyi utazásainkra. Előbbi esetében nem volt nehéz dolgunk, ugyanis a Perger Zoli vezetésével megszervezett „50 éves a mi Daciánk” túra programtervezete már régebb óta ismert, ezúton is köszönjük a meghívást, nagyon kíváncsian és lelkesen várjuk az utat. Már csak azért is, mert ha minden igaz, egy egész masszív konvojban autózzuk végig Közép-Magyarországot, Neszmélytől-Visegrádig, Esztergomtól-Biatorbágyig, közben pedig egy Párkányi kiruccanást is beiktatunk. Június 28-án indulunk, július 3-ig leszünk úton, és remélhetőleg az időjárás is velünk lesz. A szakaszokról kétnaponta cikk formájában érkeznek majd a beszámolók, illetve Instán is érdemes követni az eseményeket!

Mielőtt azonban ez megtörténne, két fontos lépés még hátravan. Ebből az egyik már teljesült, felkerültek a szponzori matricák az autóra! 2019-es kalandunk főszponzora ismételten a Duna Autó Zrt., mely sorozatban immár a harmadik túránk mögé állt be támogatóként, hálásak vagyunk, hogy mind a Ladánk, mind a Škodánk, mind pedig a Daciánk sorsát a szívükön viselték, megtisztelő, hogy egy ekkora volumenű cég támogatja a kezdeményezéseinket!

Szombaton tehát már a matricákkal felvértezve vesszük be Martfű városát, ahol a Múzeumok Éjszakájával egybekötött veterán találkozót is rendeznek. Tavaly már ellátogattunk az eseményre, igaz akkor még csak külső szemlélődőként, most azonban már a Daciát is visszük. Az eseményről természetesen egy fotós riporttal is készülünk majd.

Szintén lényeges részlet a kaland szempontjából, hogy idén a támogatást kizárólag a jótékony cél vezérli. A korai tervekkel ellentétben nem indítunk nyereményjátékot, aminek oka, hogy a jövőben kissé átírjuk a kalandjaink forgatókönyvét, más alapokra helyezzük túráink lényegét, melyben a nemes cél megmarad, az autók kisorsolása azonban megszűnik. 2019-ben a torockói Kis Szent Teréz Gyermekvédelmi Központ számára szervezzük meg a gyűjtést, és túránk erdélyi hetében el is látogatunk az otthonba, átadva közösségünk üdvözletét. A támogatói összegek teljes egészében a gyermekotthon részére lesznek elkülönítve! Ezzel kapcsolatosan hamarosan részleteket is közlünk, örömünkre szolgálna, ha ismét egy szép, közös üggyel koronázhatnánk meg a kalandunkat!

Addig is még rengeteg tennivalónk van, szerencsére nem a Daciával, mindinkább a kaland finomhangolásával kapcsolatosan. Tartsatok velünk, hiszen egészen augusztus első napjaiig zajlanak majd az események, kövessétek a Dacia-kalandot weboldalunkon, Instagram oldalunkon, és találkozzunk személyesen az útitervben megadott pontokon!

Bense Róbert

A Dacia-kaland eddig megjelent cikkeit ide kattintva olvashatjátok!

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

The post Dacia-kaland – felpörögtek az események appeared first on Retrovasak.hu.

A napokban hivatalosan is átadták a Duna Autó Zrt. Volkswagen LNF, vagyis haszonjármű szervizét. Az idén 30 éves vállalat telephelyén eddig is több mint 1.500 Volkswagen személygépkocsi fordult meg évente, de a friss licencnek köszönhetően újabb piaci igényeket tudnak kielégíteni. A 18 márkakereskedés mellett így már 22 márkaszerviz várja az ügyfeleket Óbudán. Az átadón egy igazi legenda is tiszteletét tette.

Az 1961-es évjáratú Samba-kivitelű VW T1 igazi kuriózum, hiszen a 23 ablakos Typ 2 Deluxe a Transporter kínálat elitjének számít. A modellváltozat prototípusa 1951 nyarán került piacra. A kultikus kisbusz különlegességei közé tartozik az eltolható vászontető, a kétszínű fényezés, a gazdag krómdíszítés, valamint az extrákkal felszerelt beltér.

A Volkswagen T1-ről túlzás nélkül megállapítható, hogy a világ egyik legismertebb járműve, kortól és nemtől függetlenül valamennyi szempár jó eséllyel nyomban beazonosítja. A koncepció Ben Pon, holland Bogár- és Porsche-kereskedő fejéből pattant ki, aki a wolfsburgi gyárban a Plattenwageneket (saját célra, Bogár-alkatrészekből épített kisáruszállító) elnézve fantáziát látott a sorozatgyártásában. Tervéről sikeresen meggyőzte a Volkswagen vezérkarát is, a többi már történelem.

via: dunaauto.hu

Ezt is olvasd el:

The post Egy kedves hippi a Zay utcában appeared first on Retrovasak.hu.

Finoman szólva is meglehetősen „nemszeretem” idő köszöntött ránk szerdán, ismétlődő esővel, viharos széllel, ám mivel nem az időjárás-jelentés miatt vagytok most itt, ezért felejtsük is el a borút, és tekintsünk inkább vissza az elmúlt két nap történéseire! A kuckózós időt tökéletesen át lehet vészelni a Škodában, és bár a szél kicsit dobálta az autót, alapvetően hipernyugodt üzemmódban érkeztünk meg Ópusztaszerre.

Már tavaly megegyeztünk Icuval, hogy 2018-as túránk alatt útba ejtjük a Nemzeti Történeti Emlékparkot, azon belül is a Feszty-körképet, egyrészt mivel neki kimaradt, másrészt ragadjon már ránk egy kis kultúra is. Viccet félretéve, ez tényleg egy olyan program, ami esőben, hóban, télen, nyáron ideális lehet, arról nem is beszélve, hogy jó néhány órára lefoglal mindenkit, akit érdekel a magyarok történelme a honfoglalástól egészen a 19./20. századig bezárólag.

A mintegy 3500 forintos belépő nem olcsó, cserébe tényleg tartalmas csomagot kapunk, kezdve a 3D-s mozitól, a Rotunda számos kiállításáig, vagy éppen a körképig. Két látnivaló között sétáltunk is, és mivel a programpontok ügyesen összhangba lettek állítva, így pont elég holtidőnk maradt a lazításra.

Az 1982-1992 között épült Rotunda földszintjén a Feszty-körkép elkészültéről, rongálódásáról, valamint újjászületéséről láthatunk képeket, különböző illusztrációkat. Az 1892-94 között készült, 1600 négyzetméteres festmény jelentős része elpusztult a második világháborúban, ám 1991 és 1995 között egy húszfős lengyel szakembergárda restaurálta és rekonstruálta. A monumentális körkép sajnos nem fotózható, de igazából nem is lenne lehetséges visszaadni a honfoglalás elképzelt panorámáját, a hatásos fényeket és hangaláfestéseket.

A Rotunda második emeletén kisvárosi és nagyvárosi promenádot alakítottak ki, 1896-os köntösbe bújtatva, de a körkép készítésének installációja is itt kapott helyet. Egy szinttel feljebb a régészeté és a numizmatikáé a főszerep, valamint a középkori csatákat is itt idézik fel, interaktív formában. Legalább fél napot el lehetne itt tölteni, tökéletes időtöltés volt a borongós délutánra! Arra érdemes figyelni, hogy a Feszty-körkép megtekintése előjegyzéshez kötött.

Hazafelé az útközben látott gépezetekről sem feledkeztünk meg, és ugyan a szél alaposan megdobálta kósza repülő gesztenyékkel a Škodánkat, ez sem tántorított el minket attól, hogy beálljunk egy IFA és egy Ikarus 211 közé. De felfedeztünk magunknak egy árválkodó Barkas-t, és néhány látszólag napi használatban lévő, ám gondozott Ladát is. A szürke idő ellenére tehát ez igenis egy színes nap volt!

Csütörtökön is záporosan kezdtük a napot, de mire bepakoltunk az autóba, természetesen már el is állt az eső. Hajdúböszörmény fele tartottunk, ám előtte még tettünk egy rövid kitérőt a hortobágyi kilenclyukú hídhoz. A világörökség részét képező hídról és a Škodáról nem volt egyszerű közös fotót készíteni, de a magasodó dzsumbuj ellenére is sikerült pár hangulatos képet készíteni.

Sok időnk nem volt elmerengeni a pusztaságon, hiszen ’böszörményben már vártak minket, szép kis csokor járgány gyűlt össze a csütörtök délutáni 13 órás időpont ellenére is. Bogártól a Toyota Land Cruiserig, Ladától a Wartburgig tartott a felhozatal, és persze ott voltak a Škodák is, Kathi Balázs 105L-je sem lehet ismeretlen számotokra, volt már róla Keleti Blogos videó is.

Mint ahogyan az egykori fagyis Wartburg kabrió sem először jelenik meg online hasábjainkon. Remek mini-találkozót csaptunk ismét, és már most feljött a kérdés, hogy jövőre is útba ejtjük-e Hajdúböszörményt a Daciával, szerintem minden esély megvan rá!

A kötelező matrica-ragasztgatások után készítettünk néhány csoportképet, és egy augusztusi-szeptemberi Bogár-tesztet is tervbe vettünk, hogy aztán beszélgessünk egy kicsit a helyi tévé kollégáival, akikkel a hétvégén is találkozunk még.

A böszörményi társaság egy része ugyanis péntektől-vasárnapig áthelyeződik Hejcére, ahová mi is velük tartunk! A XIII. Hejcei Veterán Jármű Találkozóról egészen vasárnap délutánig tervezünk tudósítani a következő összefoglalónkban, onnan pedig Miskolcig robogunk, ahol már a 2018-as kalandunk véghajrájára fordulunk rá, vélhetően átlépve a túra 3000. kilométerét!

Cikk: Bense Róbert

Képek: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 17. | 18. nap – Ópusztaszer, Hajdúböszörmény appeared first on Retrovasak.hu.

Hogyan kerültünk az atomvárostól egy apró településig, majd másnap Tolnából Bács-Kiskunig, végül pedig Jász-Nagykunig, és hogy jött ide egy 1973-as Rolls-Royce? Megannyi kínzó kérdésre adjuk meg a választ mai összefoglalónkban, melynek főszerepe természetesen ezúttal is a Škoda 105S-é!

A hétfői napunk túlzás nélkül extrém sűrűre sikerült. Általában igyekszünk faltól-falig kihasználni az aktuális kalandjaink napjait (mert aztán várhatunk a következőre újabb egy évet), de most aztán teljesen kimaxoltuk a rendelkezésre álló 24 órát. Reggel még Mezőszilason kezdtünk, a Fortuna Bt. előtt egy egész kis KGST-csokor jött össze, a Trabit már korábban teszteltük, a 2105-öst a későbbiekben fogjuk, a Škodát meg azért remélem már ismeritek.

Volt ám apropója ennek a kis összejövetelnek, már csak azért is, mert ebben a csarnokban újult meg a 105S motorja még valamikor késő télen, kora tavasszal. A születése után az újjászületése helyszínére is elhoztuk tehát a Škodánkat.

Sajnos túl sokat nem időzhettünk a társaságukban, mert Pakson már vártak minket pár ízletes, frissőrlésű kávéval, és néhány legalább olyan finom járgánnyal. Erre az útra nem mindennapi társ szegődött mellénk, egy 1973-as Rolls-Royce Silver Shadow személyében. Bízom benne, hogy keveseknek kell bemutatnom a „király hintóját”, korábban már ti is megismerhettétek a történetét. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Škodával párban fogja róni a kilométereket. Mindenesetre remek duót alkottak, nem kis feltűnést keltve. Első közös állomáspontunk a Rolls egykori tesztjének helyszíne volt, a Simontornyai Várnál kötelezővé tettük a megállást!

A Paksi Kávé elé megérkezve már várt minket egy 601-es, valamint egy 1992-es Lexus LS400. Úgy látszik, ez a furcsa párosok délutánja volt. A két nagyvasat beállítottuk egymás mellé, a keleti blokk járgányait szintén, így azért valamivel már egységesebb volt az összkép. Új értelmet nyert az „autók és kávé” kifejezés, ki ne szeretne hétfő délután egy presszót, vagy egy kapucsínót elszürcsölgetni néhány veterán és lassan veteránkorú járgány társaságában?

Mire végigkóstoltuk a repertoárt, már erősen a délutánba hajlottunk, így Medina felé fordítottuk a kormánykerekeket. Túlzás nélkül festői látvány fogadott minket a falutáblánál. Aprócska híd, tőle jobbra gémeskút, balra csúcsosodó templomtorony, az út mellett lovak legelésztek.

Ha mindez még nem lett volna elég, megérkezve szálláshelyünkre újabb szemcsemegék értek minket. Az Apponyi Kiskastély tökéletes helyszín azoknak, akik a természetnek, a veteránoknak, és az ezekhez kapcsolódó nyugalomnak hódolnak.

Az 1835 körül épült kastély utolsó lakója Dr. Gróf Apponyi Rezső volt, a háború után államosított épület 2002-ig iskolaként funkcionált, majd néhány évvel ezelőtt szállóvá varázsolták, méghozzá úgy, hogy a kor hangulatának rendeltek alá a társalgók és a szobák berendezéseit is. Olyan érzése van itt az embernek, mintha minden sarokból a múlt tekintene vissza ránk élénk, igényes, és letisztult formában.

A szőnyegekkel, színes lámpákkal tűzdelt szoba, a csupasz téglafalak, az arborétumnak is beillő kert, mind-mind olyan részletek, melyekben érdemes pár kép erejéig elmerülni. Mi is ezt tettük, az egész napos sürgés-forgás közepette egy perc nyugalom aranyat ért!

Ám nem csupán emiatt szerettünk volna itt megszállni. A kastély mellett fekvő étterem valóságos veterán csodákat rejt. Rögtön a bejáratnál egy 1968-as Aston Martin DB6-ba botlottunk, mellette egy Rolls-Royce Corniche parkolt, fölöttük pedig egy Danuvia. Mellettük meginni a reggeli kávét, na ez az, amit nem tudok leírni. Át kell élni! Néhány csokor levendulával arrébb egy kicsit fiatalabb, de már veteránkorú, 1987-es Rolls-Royce Silver Spirit állt, és ha van egy kis szerencsénk, még egy Bentley S2-est is láthattunk volna, sebaj, majd legközelebb. Egyébként az a legjobb az egészben, hogy az autók sofőrrel bérelhetőek is! Kétségkívül – és ez most részemről nem a reklám helye – a mindenkori túráink legmegkapóbb szállása volt ez.

Kedden reggel még tettünk egy medinai karikát, a nyugalom szigetéről azonban tovább kellett állni, és egészen Kecskemétig vezetett az utunk. Van ugyanis ott egy magánkiállítás, ahová minden becsületes autóbolondnak el kell egyszer látogatnia. Nem autók, nem motorok, még csak nem is járművek találhatóak itt, hanem rendszámok! Pontosítok: nagyon sok rendszám. Amikor a kerítés falától a garázs összes pontjáig mindenhol rögzített táblácskákat látsz, megszámlálhatatlan sok felségjelzéssel, akkor már tudod, hogy nem egy szimpla gyűjtővel van dolgod. Kenyeres Péter és Kenyeres Tamás 1990-ben kezdett el hódolni szenvedélyüknek, 2011-re pedig már több mint 11 ezer darabosra bővült a gyűjteményük, ezzel a Guinness Világrekordok közé is bekerültek.

Több mint 100 ország rendszámai láthatóak itt a régi magyar daraboktól (a B 7 a minisztérium egyik járművéé volt, a gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja) egészen az amerikai táblákig, de még Észak-Koreából is akad egy (bambusz)rendszám, ne kérdezzétek, hogy azt miként sikerült beszerezni. Ezek mellett úgynevezett autómobiliák, jelvények, relikviák, de még régi olajosdobozok is láthatóak, a klubszobában pedig gyakorlatilag a padlón is rendszámokon lépdelhetünk.

Érkeztünkkor egyébként már várt ránk Mészáros Róbert, aki legnagyobb örömömre egy testvérmodellel jött, nem elég, hogy 105S, még az évjárat is egyezik, 1979-es gyártású! Kikonvojoztunk az egykori kecskeméti laktanyáig, és készítettünk néhány hangulatos fotót.

Robi közben elmesélte, hogy mindennapos használatban van az autója, pontosan egy éve vásárolta, és ugyan voltak hasfájásai a Škodának, korához képest megbízhatóan (na és persze stílusosan) teszi a dolgát. Megegyeztünk, hogyha minden jól alakul, a szeptember 8-ai III. RetróVasak Találkozón ismét egymás mellé parkoljuk a két járgányt. Úgy legyen!

A napot ismét egy motoros élménnyel zártuk, egy kedves barátunkhoz, Bakonyi Sacihoz, és családjához voltunk hivatalosak Nagykőrösre, ahol kettő csodálatos két- illetve háromkerekű került elő a garázsból. Testvére 1972-es ES250/2 Trophy-ja és édesapja oldalkocsis Pannóniája is teljes felújításon esett át. Utóbbi ráadásul családi emlék is, 53 éves kora ellenére pedig bármikor készen áll egy kis motoros kirándulásra – természetesen csakúgy, mint a Trophy. Sok további hangulatos kilométert kívánunk!

Nagyjából 230 kilométert utazva, este 6 óra körül érkeztünk meg Mezőtúrra, egyelőre még csak ideiglenesen, hiszen holnap már megyünk tovább Ópusztaszerre, csütörtökön pedig Hajdúböszörménybe, de erről már a következő összefoglalónkban olvashattok!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 15. | 16. nap – Mezőszilas, Paks, Medina, Kecskemét, Nagykőrös appeared first on Retrovasak.hu.

Amikor kell, minden felhő eltűnik a fejünk felől, így volt ez most is, a borongós szentgotthárdi nap után csütörtökön már óráról-órára, percről-percre kellemesebb idő lett. Mire Sümegre értünk, már csak éppen tartotta magát a szürkeség, hogy aztán Tapolcán a napsütés vegye át a főszerepet!

Ha Tapolcára készülünk, mindig tudjuk, hogy tartalmas és élménydús napra számíthatunk, ezúttal sem volt ez másképp, ám mielőtt megérkeztünk volna, még megnéztük magunknak a Sümegi Várat, először távolról, majd közelebbről. Mivel hétköznap létére óriási pörgés volt a vár lábánál, és az idő is kezdett sürgetni minket, ezért nem kutyagoltunk fel, de már most kijelenthetjük, hogy lesz olyan túránk, amely alatt bevesszük ezt a várat is!

Háromra volt megbeszélve a tapolcai veteránosokkal a találka, kicsit korábban érkeztünk, a közeli Leo Panzióba még felcuccoltunk, ezúton is köszönet a szuper szállásért, egy csupaszív hölgy fogadott minket, a három szobából álló, konyhás, külön fürdőszobás házrész a belváros közepén van, ha erre jártok, csak ajánlani tudjuk.

Egyébként nem tudom, hogy a víz, a levegő, vagy éppen más vegyület teszi, de Tapolcán annyira kedvesek az emberek, legyen szó a szállásadónkról, Perger Zoliékról, vagy csak épp az utcán mosolygó, Škoda-felé integető járókelőkről. Köszönjük a fogadtatást!

Ha már itt tartunk, Zoliék már teljes veterános pompájukban vártak minket a Székelykapunál, ahová legnagyobb meglepetésünkre épp akkor pakoltak le trélerről egy Feliciát. Én már itt ledobtam az ékszíjat, ilyet még soha, senki nem csinált az érkezésünk apropójából.

Ennél már csak az volt meghökkentőbb, amikor megláttam egy 1974-es Ford LTD Brougham Coupét magasodni-szélesedni a parkoló közepén. Gyönyörű gép, barokkos belsővel, és igazi amerikai stílussal! Ezúttal is találkozhattunk a Rozsdamarók klub tagjaival, többen érkeztek motorokkal, mások keleti-nyugati autókkal, és természetesen a Dacia-különítmény sem maradhatott ki!

Mielőtt továbblépnénk, tartozunk még egy nagy bejelentéssel. Előre megterveztük Perger Zolival, hogy ezen a délutánon egymás mellé állítjuk az 1310-es Daciáját, valamint a Škodánkat. Hogy miért? Mert így együtt láthatjátok az idei, és a 2019-es kalandautónkat! Az 1988-as kék Dacia lesz ugyanis a következő évi túránk főszereplője, amivel többek között Erdélybe is átkalandozunk majd…de erről majd később, jóval később!

Végszóra még érkezett egy fehér Felicia is, hogy teljes legyen az örömünk, és ennél a pontnál szeretném megköszönni a helyi önkormányzatnak, hogy biztosították a helyszínt számunkra, illetve köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt minket a figyelmével!

Ezt követően Zoli sárga „Taxi” Daciájával közösen vettük a nyakunkba Tapolcát, ugyanis volt még két programpont, amit meglepetésként szervezett nekünk! Elsőként a vasútállomásra mentünk, ahol a váróterem melletti épület falába egy Nohab fele van „beépítve”. Nem épp hétköznapi installáció, és a története sem semmi. A Tapolcához ezer szállal kötődő mozdonyok keserédes zarándokhelye ez, a 4-es számú M61-es még 1999-ben sérült meg egy sínekre dőlt fa következtében. Sokáig a Közlekedési Múzeum volt a lakhelye, ám annak átépítése miatt 2015-ben Tapolcára került. Ebben a formájában is impozáns, ráadásul még a világításai is működnek, a következő terv, hogy a kürtjét is működőképessé tegyék.

Utolsó állomáspontunk a vízimalom előtt volt, ahová kivételesen a Škodával is behajthattunk. A 2016-ban felújított, működőképes malom évente 7000 kWh áramot képes termelni, nem mellesleg pedig hangulatos látványt nyújt!

Ezúton is köszönjük Zolinak és családjának a remek programokat, a segítséget, és a jó hangulatú beszélgetéseket, nektek hála lett teljes és felejthetetlen az elmúlt pár napunk, igazi kalandorok vagytok!

Péntek reggel újabb huszárvágás következett, Tapolcáról Komáromig utaztunk, ám közben még beiktattunk egy pannonhalmi megállót. Az apátságot csak messziről láttuk, azonban volt valami, amit közelebbről is megvizsgáltunk.

Konkrétan egy műszaki kereskedés udvarán állt jó néhány olyan Škoda, amit azért nem minden bokorban látni. Még az előző héten, Kisszálláson jött a füles, hogy „talán valahol Pannonhalmán van egy kisebb magángyűjtemény, ami az utcafrontról is látható. Škodás társunk, Szentesi Ferenc nyomozott is ebben az irányban egy kicsit, és jött az üzenet, hogy megtalálta a pontos címet. Több se kellett, beiktattuk a programtervbe a kitérőt, és ez a fotósorozat lett a végeredménye.

Volt ott Octavia kombi, hátul egy testvér – igaz almazöld – 105S, egy Rapid, valamint egy 1102 (Tudor), amivel még nem találkoztunk a túránk alatt, és gyaníthatóan nem is fogunk többször.

Ezek után már tényleg Komárom felé vettük az irányt, végre találkoztunk Kajári Zolival is, most kapcsolódott be először az idei túrába, és néhány nap múlva már újra közösen konvojozunk. A RetróVasak „belsős” mini-flotta egyébként egy 2105-ös Ladával egészült ki, így indultunk tovább a határon túlra, ahol Komárom közelében egy gyűjtőhöz voltunk hivatalosak. Egy másik határt is átléptünk közben, méghozzá a Škoda-kaland 2000. kilométerét!

Sosem gondoltam volna, hogy 4 napon belül 4 Feliciát láthatok majd. Itt várt rám a következő, a csodás kékség nem akármilyen társaságba került, többek között egy 1971-es BMW 3.0 CSL parkol mellette, azt sem tudtam, hogy merrefelé nézzek! A garázs telis-tele volt ralikupákkal, köztük Škodákkal nyert ereklyékkel is.

Volt itt egyéb különlegesség is, igaz kicsit „vadregényes” kivitelben, a kertben donorkodó 1000 MB még ebben a formájában is magával ragadó.

Egy gyors estebéd után elfoglaltuk a szállásunkat Naszvadon, látótávolságban a Škodánkkal, és készülve a holnapi veterános összejövetelre. A szombati, pázmándi találkozóról fontos tudnotok, hogy ez inkább egy körút lesz, mintsem statikus találka, melyhez Nagyvenyimen csatlakozunk a 105Ss-sel, egészen pontosan a Varga Étteremnél!

Aztán megyünk tovább a 3000. kilométer felé. Talán összejön, és akkor egészen biztosan ez lesz a leghosszabb RetróVasak-kaland!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 11. | 12. nap – Tapolca, Komárom appeared first on Retrovasak.hu.

Ne számítsatok óriási dolgokra, inkább a Škodák hangulatát szeretnénk megidézni ezzel a kis gyűjteménnyel, ami egyben még kedvesebbé teszi számunkra idei kalandautónkat. Az első kettőt kapásból egynek is vettem, mert összetartoznak, mint a Škoda, meg a héja.

1. Első és hátsó lámpák:

Kerek, vasaló, vagy inkább már a modernebb szögletes? Mi az első opció mellett tettük le a voksunkat, „a lámpa legyen kerek” alapon, talán már csak az ikerlámpát szeretjük jobban. Emellett pedig a hátsó vasaló is egy olyan részlet, ami hozzátartozik a márkához, aki akár csak meglát róla egy képet, egyből tudja, hogy egy Škodához tartozik.

2. Légbeömlő és szellőzőrács:

Előbbiből is van számos féle-fajta, de a lényeg az, hogy minimum +5 lóerőt ad ez a fantasztikus optikai tuning, és semmiért le nem vennénk az autónkról, még annak tudatában sem, hogy imád oda-vissza csúszkálni. A szellőzőrács eredeti pár, Balázstól kaptuk, anélkül nem volt igazi a 105S. Sajnos a kis rögzítőműanyagokat nem találtuk meg hozzá, de így sem esett le a csehországi karikánk alatt sem, úgyhogy elég fixnek tűnik.

3. Kilátás:

Kívülről belülre haladunk, és ha van valami, ami feltűnik a 105S-ben (meg úgy általában a szocialista blokk autóiban), az a remek panoráma. Ki ne tapasztalta volna a modern autók lőrésszerű hátsó szélvédőit, amin nem igazán jó a kilátás, ezért aztán az sem hátrány, ha van radar és tolatókamera. Nos, ezek itt nincsenek, cserébe viszont remekül kilátunk, bármerre is forgatjuk a nyakunkat.

4. Váltógomb:

Az eredeti is ott figyel a kesztyűtartóban, de szerencsére a vásárláskor egy hamisíthatatlan kisautós sebváltó gombot is kaptunk a Škodához, amit természetesen meg is tartottunk. Van saját is, szintén egy Škodáról származik, ám sajnos a menete nem jó, erre mindenképp ügyeljetek, ha vásárolni szeretnétek a járgányotokba! Bár manapság már nem divat lecserélni a váltógombot, szerintünk igazán kedves kis „extra”, persze a fokozatokat nem árt jól ismerni hozzá.

5. Kardánbox:

Ez sem gyári tartozék, de ettől még igencsak menő! Nem csupán a tízkazettás középkonzoli tartó, de egy egész méretes kacattartó is jár hozzá, amibe egy pénztárca is csodálatosan beleillik. Sajnos a rádiósmagnó jelenleg működésképtelen, de a Škoda-kaland nyári túrájának (július 2.) kezdetéig bekötjük. A kazettatartóhoz visszakanyarodva, igen ötletesen oldották meg a gombnyomásos kioldást. A „matricás faberakás” mellett a Škoda-felirat (szintén matrica) a másik kedvencünk!

6. Műszerfal:

Nem hinném, hogy bárkinek is magyarázni kell a Škoda-műszerfal nagyszerűségét, a körműszerek vitathatatlanul jobban néznek ki (a Rapid csíkja meg pláne), de ettől függetlenül ez is nagyon praktikus. Azért a hetvenes években – sőt, igazából a mai napig – ez egy igen informatív és komplex egységnek számított, minden tudnivalót tartalmazva. Igaz az olajszint visszajelzője alapból is piros, így ha rásüt a nap, simán hihetjük, hogy felvillant, pedig nem! Felhívnám még a fotón látható számláló-együttállásra is a figyelmet, épp a 120.000 kilométert léptük át vele.

7. Gurtni:

Megint csak egy egyszerű, de nagyszerű találmány, ami sokkal kényelmesebbé teszi az ajtóbehúzást, mint mondjuk egy kezdetleges könyöklőbe integrált mélyedés. Ráadásul ez nemigen kopik, repedezik, de ha mégis történik vele valami, pofonegyszerű a cseréje.

8. Rejtekhely:

Nem csak elöl van ám csomagtartó a Škodában! Ha valamit szeretnénk elrejteni a kíváncsi szemek elöl, akkor egyszerűen csak dugjuk el a hátsó ülés mögötti rekeszbe. A hátsó üléslapot felhajtva, a hátlapot előredöntve egész nagy pótcsomagteret kapunk.

9. Ödön:

Ő igazából nem kizárólag a Škodánk tartozéka, hanem a mindenkori kalandjaink legfontosabb kabalafigurája. Ödön már sokadik alkalommal bólogatja körbe velünk az országot, illetve természetesen Csehországba is elvittük. Lett rajta ugyan egy kis plezúr – hajtűkanyarokban hajlamos felborulni, és ide-oda csúszkálni – de egyébként nagyon jól bírja a gyűrődést, saccra olyan 7-8 ezer kilométert utazott már, mióta a RetróVasak alkalmazásában áll.

+1 – simán jól mutat egy Ferrari mellett

Ehhez talán nem is kellenek szavak, egy cseh MOL (!) benzinkútnál a legnagyobb meglepetésünkre mellénk gurult egy F430-as, mi pedig kihasználva az alkalmat, azonnal lőttünk pár képet. Hát nem olyan, mint két tojás? Természetesen nem, de színben egész jól passzolnak!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, hamarosan pedig arról is mindenkit tájékoztatunk, hogy idei túránk milyen útvonalon fog haladni, és miként lehet megnyerni idei túraautónkat, a ’79-es 105S-t!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni a Škoda-kalanddal kapcsolatosan!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft.

The post Škoda-kaland – 9+1 dolog, amit szeretünk a 105S-ünkben appeared first on Retrovasak.hu.

A programok már reggel elkezdődtek, a megnyitó után a Hajdúsági Veterán Futam következett, mely az igen komoly elnevezésével ellentétben egy igazán játékos, különböző feladatokkal tarkított vetélkedőt takart, a regisztrált résztvevők közreműködésével. Emellett már zajlott a Bocskai téren is a felsorakozás, illetve a nosztalgia autóbuszjárat is folyamatosan rótta a köröket, egy gyönyörű Ikarus 311-es személyében.

Ezt követően érkeztünk mi is, a Hajdúböszörménybe vezető út egyébiránt kifogástalan volt, oda-vissza ismét nagyjából 250 kilométer került a 105S-be, természetesen ezúttal is minden probléma nélkül hozta a kötelezőt a Škoda! Az idei kalandunk bemutatója után végre jutott idő körülnézni a téren, mely alapból is a város legszebb része, de veteránokkal megtöltve egyenesen párját ritkítja a látvány. Szerencsére ezt rajtunk kívül is sokan így gondolják, rengetegen gyűltünk össze, a keletről és nyugatról érkező autók és motorok pedig remekül megfértek egymás mellett!

Kétkerekűek közül talán a hirtelensárga Verhovina (ami amúgy egy Verhovinának álcázott 207-es Babetta – ezt az információt egyébként a tulajdonos, Tóth Barna pontosításának köszönhetjük), a kék Simson Star, illetve a Motorkuli (!) utánfutóval ellátott Jawa volt a kedvencünk, de láthattunk egy BMW R75-ös modellt is, melynek története egészen a II. világháború idejéig nyúlik vissza. Ha már a motoroknál tartunk, a tombolának idén egy 1988-as Romet Kadet volt a főnyereménye – sajnos lecsúsztunk róla, pedig szívesen hazahoztuk volna.

A négykerekűeknek szintén igen színes volt a felhozatala, a Fiat X1/9-től kezdve a Mercedes-Benz 190 SL-en át egészen egy 1936-os DKW F5-ösig akadt mindenből, amit csak kívánhattunk. Veterán USA vasakból sem volt hiány, egy Ford Mustang, illetve egy Cadillac Eldorado, továbbá egy Pontiac Firebird is tiszteletét tette a téren.

A klasszikus Bogárkák sem maradhattak ki a sorból, illetve ismerősként köszönthettük a nálunk már korábban bemutatott 1969-es Opel Rekord C Coupe-t, mely egy 1965-ös Kadettal a szomszédságában múlatta az időt.

Természetesen a keleti blokk járművei is szép számmal voltak jelen, gyönyörű Ezeröcsiket láthattunk, de Trabikból is volt néhány szép példány, és egy Škoda S100-as is gazdagította a felhozatalt, a mellette álló Volgáról már nem is szólva. Mi a már szintén jól ismert fagyis kabrió Wartburg mellé gurultunk be a 105S-sel, kétségtelen, hogy remekül mutatott egymás mellett a narancs és a sárga járgány.

Ahogy elkezdtek szállingózni hazafelé a kiállítók és a vendégek, már lehetett mozgolódni egy kicsit, ezért kihasználva az alkalmat csináltunk néhány címlapfotót a kalandunk főszereplőjéről, majd lassan mi is útnak indultunk. A színvonal, a hangulat, valamint a helyszín triója egyesülve a színes kiállítási darabokkal egyértelműen az egyik legkellemesebb rendezvénnyé emeli évről-évre a hajdúböszörményit, ami idén is a kedvenceink közé fog tartozni, pedig a szezon még csak most kezdődik…

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Kocsis Gábor, Tóthné Hammel Edit

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni a Škoda-kalanddal kapcsolatosan!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft.

The post Škoda-kaland – hajdúböszörményi kiruccanás appeared first on Retrovasak.hu.