„Ugye egy percig sem gondoltátok, hogy idén kaland nélkül maradtok/maradunk? A tavalyi Lada, és a tavalyelőtti Trabant után idén egy Škodával vágunk neki az országnak, sőt, előtte még egy külföldi kitérőt is teszünk!” – ezekkel a mondatokkal nyitottuk meg a Škoda-kaland előzménycikkeit még április 6-án, de még ennél is régebbre, 2017 késő őszére kell visszaugranunk a történet kezdetéhez. Ekkor került hozzánk ugyanis az 1979-es 105S, egy nagykanizsai garázsból, ahol közel 10 évet állt.

Innen Diósdra szállítottuk egy műhelybe, ahol a tél folyamán megkezdődött a felújítása. Időközben a motor is kikerült, mely egészen Mezőszilasig, a Fortuna Bt.-hez utazott, egy alapos generálra. Február-március környékén kezdett derengeni a fény az alagút végén, ekkorra már a műszaki előkészületei zajlottak, április közepén pedig csont nélkül teljesítette a vizsgakövetelményeket a Škoda.

Ez a történet párhuzamosan zajlott a csehországi, Mlada Boleslavi utunk szervezésével, majd a két szál végül sikeresen egybeolvadt. Szűk két héttel a kiutazás előtt próbakörök, apróbb-cseprőbb javítások, illetve az első fotózás révén hangolódtunk a szintén első nagyobb megmérettetésre.

Az április végi – május eleji csehországi látogatásunk hibátlanul sikerült, problémamentesen zajlott az út oda-vissza, 4 nap alatt közel 1500 kilométer ment az autóba. Combos kis tesztút volt, rengeteg élményt sűrítettünk már ebbe a pár napba is, talán ez az út összefoglalójából is kiérződött. A legnagyobb hatással azonban mégis az volt ránk, amikor a Škoda Múzeum parkolójában igazi látványosságként kezelték a járgányunkat, fotózták, körbesimogatták, sztorizgattak mellette. Mi pedig a háttérből figyeltük, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani mind a mai napig egy régi „cseh remek” az emberekből.

Hazaérkezésünkkor egyből ráfeküdtünk a nyári túránk, a nagybetűs, már-már hagyományosnak mondható Kalandunk programjainak fixálására. Ezek mellett is volt még időnk elugrani a hajdúböszörményi találkozóra, valamint elkészítettük a túra felvezető kisfilmjét is. Kisebb-nagyobb esztétikai és műszaki finomítások (ilyen volt pl. a polírozás, vagy épp a felnikupakok csinosítása, futómű újbóli beállítása, kormánymű holtjátékának csökkentése) közepette egyre inkább közeledett a túra rajtjának időpontja. Felkerültek a szponzori matricák, innentől kezdve pedig kézzelfogható közelségbe került július 2., vagyis az indulás napja!

Három hét, és hivatalosan 3363 kilométernyi utazás következett, keresztül-kasul az országon, átlépve a határokat is Szlovákia, valamint Szlovénia felé. A teljesség igénye nélkül: jártunk a keszthelyi Škoda-találkozón, elgurultunk Ptuj csodás várához, majd a Balatonhoz is, meglátogattuk a tokaji borvidéket, megpihentünk Hejcén, Miskolcon az Avasi kilátónál nosztalgiáztunk, majd felkúsztunk a Kékesre is.

Mindezek mellett szinte minden nap találkoztunk márkatársakkal, volt olyan, aki 1000 MB-vel, más Feliciával, vagy éppen 105-össel szegődött mellénk a túra alatt. Úton-útfélen megismerték a Škodát, számos olvasói találkozót hoztunk össze, mindenkinek volt egy sztorija. A műszaki problémák elkerültek minket, enyhe olaj, valamint vízszivárgás adódott, illetve egyik este nem volt szállásunk, mindkét gond boldog véget ért.

Lehetetlen volna az összes történést, helyszínt, látnivalót, nagy találkozást pár mondatba sűríteni, ezért aki lemaradt bármelyik összefoglalóról is, annak ajánlanám az alábbi linket, itt mindet megtaláljátok, milliónyi képpel fűszerezve!

A két etapból álló kaland tehát teljes sikerrel zárult, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok jó embert megismertünk idén is. A terv, miszerint 2018-ban is kilépünk az online térből egy retró vassal és tovább építjük a közösségünket, valamint együttesen támogatunk egy nemes célt, megvalósult! Az már csak hab volt a tortán, hogy egy csaknem tíz évig alvó üzemmódban létező, közel 40 éves autó kiszabadult a garázsból, megújult, hazament Mlada Boleslavba, vissza is jött, meghódított négy országot, és hiba nélkül teljesítette a rászabott feladatokat.

A nyár derekára végül jutott egy kis idő a pihenésre is, kempingeztünk egyet a Škodával, ezt követően pedig nekiálltunk szervezni a III. RetróVasak Találkozót, melyre jelen pillanatban is lehet regisztrálni. A 2018-as kalandunk története pedig – mint ahogy azt már a cikk elején említettem – itt fog lezárulni.

Holnap, azaz augusztus 17-én éjfélig még játékba szállhattok a Škodáért, négy napra rá a nyertes kilétére is fény derül, hogy aztán szeptember 8-án, a biatorbágyi, éves összejövetelünkön átnyújtsuk neki a kulcsot!

Bense Róbert

Ha bármiről lemaradtatok volna:

• A Škoda-kaland előzményei
• A Túra
• A Škoda-kaland utóélete

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – garázsfogságtól a túráig appeared first on Retrovasak.hu.

Komáromi útkáosz, „éttermi” túraveteránok Nagyvenyimen, és egy csepp Balaton a túra tengerében. A fájós bokára ragasztott Flector tapaszon innen és túl, tovább dübörög a Škoda-kaland, az elmúlt két nap összefoglalója következik, ahogy azt már megszokhattátok.

Naszvadon, a határtól nem messze ért minket a reggel, szikrázó napsütésben és masszív nyári időben gurultunk visszafelé Komárom hazai felébe. Pontosabban gurultunk volna, ha a felnyitható híd, valamint az odavezető út nem lett volna lezárva felújítás miatt. Az Erzsébet-szigetre átterelt forgalom a jóval kisebb autótömegre tervezett platánsor mellett araszolt, előtte pedig legalább 20 percet keringtünk a városban is, mivel ott is akadt néhány lezárás. Mielőtt megfőttünk volna, még volt lélekjelenlétünk beparkolni egy magányosan ácsorgó 105L mellé, már ezért megérte, legalább kapott egy kis testvéri társaságot.

Ezt követően begyújtottuk a rakétákat, 125 kilométer következett, a változatosság kedvéért útlezárásokkal tűzdelve, de végül időben megérkeztünk Nagyvenyimre, ahol a Varga étterem parkolója már tele volt veteránokkal. A már hagyományosnak mondható, kilencedik alkalommal megtartott konvojozás – a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület, és Kerkuska Csaba klubelnök szervezésében – Gárdonytól indulva, Székesfehérváron át, Dunaújvároson és Nagyvenyimen keresztül egészen Sárbogárdig tartott.

Számos ismerősbe botlottunk, ott volt például az a rendőr-Moszkvics, amiről az I. RetróVasak találkozón egy egészen kivételes képet sikerült lőni, de Wartburgból és Ladából is akadt olyan, amit már nem először láthattunk. A felhozatal egyébként is színes volt, az Opel Kadett A-tól a Porsche 365-ön keresztül a VW Karmann Ghiáig számos márka veteránja képviselte magát. Természetesen voltak Škodák is, 120L és Feliciák, előbbi küzdött némi vízforralással, de szerencsére minden gond elhárult, reméljük eseménymentes volt a további utazásuk.

A délután további részét Mezőszilason töltöttük, így túl a kétezredik kilométeren jólesett némi lazítás, a makacskodó bokám is meghálálta ezt. Vasárnap reggel könnyed utazás következett, az Alsóréti szabadstrand volt az úti célunk, Icunak már a túra előtt megígértem, hogy a nagy túra közepette egy kis strandidőt is szakítok neki. Ki ne felejtsem, természetesen a balatoni lángos is minden évben kötelező, így az sem maradt ki!

Némi feltöltődés után a közeli Balatonvilágos felé vettük az irányt, itt találkoztunk Dobovics Mátéval és kedvesével, akik előző nap még az orosházi találkozón voltak, így mögöttük is volt már jó néhány kilométer, de nagyon örülünk, hogy végül összehoztuk a találkát, megérte!

Mátéval egyébként már tavaly is összefutottunk, ám idén márkatársakként köszönthettük egymást, hiszen ő is Škodával, egy 120L-lel érkezett. A közös beszélgetéshez és fotózáshoz a lehető legszebb helyszíneket sikerült kiválasztani, a Mészöly Géza sétányhoz szűk és eldugott utcákon keresztül vezet az út, de feltétlenül érdemes felmenni, ha arrafelé jártok, ugyanis az egész Balatonra ráláthatunk, bármilyen zavaró tényező nélkül, és ilyen képeket készíthetünk:

A magyar tenger ismét bizonyította, hogy rászolgált a becenevére, hangulatos perceket töltöttünk el itt. Mivel bőven volt még időnk (a VB-döntőig…khmm), ezért átkonvojoztunk a Panoráma Kilátóig, ahol hasonlóan szép látványban volt részünk. Sokan megdicsérték a Škodákat, és valóban jól festettek egymás mellett, úgy látszik, ez a balatoni táj és a csehszlovák négykerekűek közös napja volt!

Rendkívül élvezetes túranap volt a mai, a hétfő már szorosabb lesz, egészen Medináig csorgunk a Škodával, de előtte még Pakson is megfordulunk, egy igen előkelő négykerekű társsal. De erről majd bővebben a kedd esti összefoglalóban!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 13. | 14. nap – Nagyvenyim, Balatonvilágos appeared first on Retrovasak.hu.

Amikor kell, minden felhő eltűnik a fejünk felől, így volt ez most is, a borongós szentgotthárdi nap után csütörtökön már óráról-órára, percről-percre kellemesebb idő lett. Mire Sümegre értünk, már csak éppen tartotta magát a szürkeség, hogy aztán Tapolcán a napsütés vegye át a főszerepet!

Ha Tapolcára készülünk, mindig tudjuk, hogy tartalmas és élménydús napra számíthatunk, ezúttal sem volt ez másképp, ám mielőtt megérkeztünk volna, még megnéztük magunknak a Sümegi Várat, először távolról, majd közelebbről. Mivel hétköznap létére óriási pörgés volt a vár lábánál, és az idő is kezdett sürgetni minket, ezért nem kutyagoltunk fel, de már most kijelenthetjük, hogy lesz olyan túránk, amely alatt bevesszük ezt a várat is!

Háromra volt megbeszélve a tapolcai veteránosokkal a találka, kicsit korábban érkeztünk, a közeli Leo Panzióba még felcuccoltunk, ezúton is köszönet a szuper szállásért, egy csupaszív hölgy fogadott minket, a három szobából álló, konyhás, külön fürdőszobás házrész a belváros közepén van, ha erre jártok, csak ajánlani tudjuk.

Egyébként nem tudom, hogy a víz, a levegő, vagy éppen más vegyület teszi, de Tapolcán annyira kedvesek az emberek, legyen szó a szállásadónkról, Perger Zoliékról, vagy csak épp az utcán mosolygó, Škoda-felé integető járókelőkről. Köszönjük a fogadtatást!

Ha már itt tartunk, Zoliék már teljes veterános pompájukban vártak minket a Székelykapunál, ahová legnagyobb meglepetésünkre épp akkor pakoltak le trélerről egy Feliciát. Én már itt ledobtam az ékszíjat, ilyet még soha, senki nem csinált az érkezésünk apropójából.

Ennél már csak az volt meghökkentőbb, amikor megláttam egy 1974-es Ford LTD Brougham Coupét magasodni-szélesedni a parkoló közepén. Gyönyörű gép, barokkos belsővel, és igazi amerikai stílussal! Ezúttal is találkozhattunk a Rozsdamarók klub tagjaival, többen érkeztek motorokkal, mások keleti-nyugati autókkal, és természetesen a Dacia-különítmény sem maradhatott ki!

Mielőtt továbblépnénk, tartozunk még egy nagy bejelentéssel. Előre megterveztük Perger Zolival, hogy ezen a délutánon egymás mellé állítjuk az 1310-es Daciáját, valamint a Škodánkat. Hogy miért? Mert így együtt láthatjátok az idei, és a 2019-es kalandautónkat! Az 1988-as kék Dacia lesz ugyanis a következő évi túránk főszereplője, amivel többek között Erdélybe is átkalandozunk majd…de erről majd később, jóval később!

Végszóra még érkezett egy fehér Felicia is, hogy teljes legyen az örömünk, és ennél a pontnál szeretném megköszönni a helyi önkormányzatnak, hogy biztosították a helyszínt számunkra, illetve köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt minket a figyelmével!

Ezt követően Zoli sárga „Taxi” Daciájával közösen vettük a nyakunkba Tapolcát, ugyanis volt még két programpont, amit meglepetésként szervezett nekünk! Elsőként a vasútállomásra mentünk, ahol a váróterem melletti épület falába egy Nohab fele van „beépítve”. Nem épp hétköznapi installáció, és a története sem semmi. A Tapolcához ezer szállal kötődő mozdonyok keserédes zarándokhelye ez, a 4-es számú M61-es még 1999-ben sérült meg egy sínekre dőlt fa következtében. Sokáig a Közlekedési Múzeum volt a lakhelye, ám annak átépítése miatt 2015-ben Tapolcára került. Ebben a formájában is impozáns, ráadásul még a világításai is működnek, a következő terv, hogy a kürtjét is működőképessé tegyék.

Utolsó állomáspontunk a vízimalom előtt volt, ahová kivételesen a Škodával is behajthattunk. A 2016-ban felújított, működőképes malom évente 7000 kWh áramot képes termelni, nem mellesleg pedig hangulatos látványt nyújt!

Ezúton is köszönjük Zolinak és családjának a remek programokat, a segítséget, és a jó hangulatú beszélgetéseket, nektek hála lett teljes és felejthetetlen az elmúlt pár napunk, igazi kalandorok vagytok!

Péntek reggel újabb huszárvágás következett, Tapolcáról Komáromig utaztunk, ám közben még beiktattunk egy pannonhalmi megállót. Az apátságot csak messziről láttuk, azonban volt valami, amit közelebbről is megvizsgáltunk.

Konkrétan egy műszaki kereskedés udvarán állt jó néhány olyan Škoda, amit azért nem minden bokorban látni. Még az előző héten, Kisszálláson jött a füles, hogy „talán valahol Pannonhalmán van egy kisebb magángyűjtemény, ami az utcafrontról is látható. Škodás társunk, Szentesi Ferenc nyomozott is ebben az irányban egy kicsit, és jött az üzenet, hogy megtalálta a pontos címet. Több se kellett, beiktattuk a programtervbe a kitérőt, és ez a fotósorozat lett a végeredménye.

Volt ott Octavia kombi, hátul egy testvér – igaz almazöld – 105S, egy Rapid, valamint egy 1102 (Tudor), amivel még nem találkoztunk a túránk alatt, és gyaníthatóan nem is fogunk többször.

Ezek után már tényleg Komárom felé vettük az irányt, végre találkoztunk Kajári Zolival is, most kapcsolódott be először az idei túrába, és néhány nap múlva már újra közösen konvojozunk. A RetróVasak „belsős” mini-flotta egyébként egy 2105-ös Ladával egészült ki, így indultunk tovább a határon túlra, ahol Komárom közelében egy gyűjtőhöz voltunk hivatalosak. Egy másik határt is átléptünk közben, méghozzá a Škoda-kaland 2000. kilométerét!

Sosem gondoltam volna, hogy 4 napon belül 4 Feliciát láthatok majd. Itt várt rám a következő, a csodás kékség nem akármilyen társaságba került, többek között egy 1971-es BMW 3.0 CSL parkol mellette, azt sem tudtam, hogy merrefelé nézzek! A garázs telis-tele volt ralikupákkal, köztük Škodákkal nyert ereklyékkel is.

Volt itt egyéb különlegesség is, igaz kicsit „vadregényes” kivitelben, a kertben donorkodó 1000 MB még ebben a formájában is magával ragadó.

Egy gyors estebéd után elfoglaltuk a szállásunkat Naszvadon, látótávolságban a Škodánkkal, és készülve a holnapi veterános összejövetelre. A szombati, pázmándi találkozóról fontos tudnotok, hogy ez inkább egy körút lesz, mintsem statikus találka, melyhez Nagyvenyimen csatlakozunk a 105Ss-sel, egészen pontosan a Varga Étteremnél!

Aztán megyünk tovább a 3000. kilométer felé. Talán összejön, és akkor egészen biztosan ez lesz a leghosszabb RetróVasak-kaland!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 11. | 12. nap – Tapolca, Komárom appeared first on Retrovasak.hu.

Szorgosan figyelgettük az elmúlt napokban az időjárás előrejelzéseket, és csak arra tudtunk gondolni, hogy mekkora mázli volt, hogy sikerült elkerülni a nagyobb zuhékat. Nem csak azért, mert a Škoda néhol előszeretettel ereszti be az esővizet, hanem azért is, mert rengeteg szép autóról és jó sztoriról lemaradtunk volna, ha korábban üt be a rossz idő. Szerencsénk volt abból a szempontból is, hogy két, úgymond szabadprogramos napon érte utol a kalandunkat a hétközepi eső, így volt időnk kitalálni, hogy merrefelé módosítsunk a programon, ha szeretnénk elkerülni az elázást. Ennek apropójából aztán felcseréltük a Szentgotthárd-Ptuj napot, először Szlovéniába ruccantunk át, majd Magyarország legnyugatabbra fekvő városában néztünk körbe.

Kedden egy viszonylag rövid, Szombathely-Szentgotthárd etappal nyitottunk, lepakoltuk a holminkat a szálláson, majd egyből robogtunk is tovább a határtól mintegy 80 kilométerre fekvő Ptuj városa felé. Az idő csodás volt, a hegyi utak szintén, a Škodának meg sem kottyantak a 10-15%-os emelkedők. A panoráma mindvégig lenyűgözött minket, díszes házikók, virágoskertek jellemezték a kisebb falvakat, már-már alpesi hangulatot árasztva magukból. A szabadságérzetet tovább erősítette, hogy pont ezekben a kisebb falvakban még kerítésekkel sem nagyon találkoztunk.

A meglepően enyhe forgalom Muraszombat környékén váltott át erőteljesebbre, főképp a lezárások miatt. Egy útfelújítás kellős közepén viszont Ria-Ria-Hungária üdvözlés keretében integettek nekünk, így azért még az araszolgatást is könnyebb volt elviselni. Az egyre tornyosuló zivatarfelhők is más irányba vándoroltak el, így szikrázó napsütésben érkeztünk meg a Szlovéniában található legnagyobb mesterséges (víztározó) tóhoz.

Innen a ptuji várba gurultunk át, egészen a lábáig fel lehet hajtani kocsival, és érdemes is, mert minden oldalról remek kilátás nyílik a városra, és a környező hegyekre is. A vár ingyenesen látogatható, belül szintén mesés a panoráma: Ptuj cserepes háztetői piroslanak, háttérben a csipkézett csúcsokkal, köztük a 978 méteres Boč-heggyel, és a Drávával.

A 10. század környékén épült eredeti várból csak a torony maradt meg (a 12. században pont a magyarok elleni védelmet szolgálta), a barokk/reneszánsz stílusú átépítés idejére már inkább kastéllyá szelídült a Ptuj fölé magasodó építmény.

Szlovénia legrégebbi városa egyébként igazi turistaparadicsom, 17 ezres lakossága ellenére hatalmas a sürgés-forgás. A forgalom pedig nagyvárosias, ez leginkább az E59-es útnak köszönhető, mely Szlovénia egyik közlekedési ütőere, összekötve Maribort Zágrábbal és Grazzal is. Ha Ptuj felé visz az utatok, mindenképp készüljetek fel az útlezárásokra, korlátozásokra, illetve a rengeteg szimpla-dupla, időnként kaotikus helyzeteket eredményező körforgókra. Cserébe ilyen látványban lehet részetek!

Nagyjából másfél óra utazás következett a magyar határig, teljességgel megérte átugrani a „szomszédba”, és még az esőt is megúsztuk!

Nem úgy, mint ma, szerdán szó szerint őszies idő köszöntött Szentgotthárdra, ám a Škodának szerencsére csak a hátsó fertálya ázott, sikerült beállnom egy „fél” garázsba. Míg keleten 30 fokok tomboltak, addig a nyugati határszélen alig kúszott fel 18-20 fok környékére a hőmérő higanyszála. Délutánra azonban már csak a felhők maradtak, így Szentgotthárdot is alaposan körbe tudtuk járni. Hazánk legnyugatabbra fekvő városában alig pár ezren laknak, de minden van, ami csak kell: színház, mozi, fürdő, kávézók, hangulatos utcák, hegyvidéki utak. Mi az utóbbi kettővel foglalkoztunk igazán, a ciszterci apátság és a 18-19. századi házakkal tarkított főtér környékét jártuk be.

Hagytunk időt a természetre is, a Hársas-tó, vagy más néven Máriaújfalui-víztározó a Hársas patak felduzzasztásával született meg, körülötte dombos-fenyőfás környezet, illetve 2.1 kilométeres gyalogút várja a kikapcsolódni vágyókat.

Szentgotthárd nem a pörgős, inkább az elmélkedős, nyugodt programokról szól, számunkra is jóleső volt egy lazább, csendesebb délután. Végezetül még kigurultunk az osztrák határhoz is pár fotóra, majd egy kis autótakarítás következett, megérdemelte a Škodánk!

Csütörtökön Tapolcára térünk vissza, a helyi veteránosokkal találkozunk, csakúgy, mint tavaly. Ha valaki kedvet érez, 15 órától a Székelykapunál leszünk.

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 9. | 10. nap – Ptuj, Szentgotthárd appeared first on Retrovasak.hu.

Vasárnap verőfényes reggelre ébredtünk, az előző esti kerti kiülős, beszélgetős, lakókocsis pillanatok megalapozták a jókedvünket a kaland első hetének utolsó napjára. Sopronba készülődtünk, ám mivel láttuk, hogy még mindig akad némi olajnyom a Škoda alatt, ismételten rágurulunk az aknára, biztos, ami biztos alapon. Szerencsére 1-2 csepptől eltekintve minden szivárgást sikerült elhárítania Zolinak, ám nagyjából fél órával megcsúsztunk az indulást illetően. Így valamivel dél után értünk oda Sopronba, útközben pedig egyre több veterán jött velünk szembe, aminek egyrészt örültünk, mert sokan integettek, mi pedig viszont, másrészt azonban tudtuk, hogy a főtéren valószínűleg véget ért a program érdemi része.

Így is lett, mire odaértünk, már csak egy sárga Trabant, és pár motor emlékeztetett a felvonulásra. Igazán sajnáltuk, hogy ilyen hamar véget vetettek az amúgy látványos járművekből álló programnak. Szerencsénkre pont itt beszéltünk meg találkozót Pölöskei Ádámmal – őt is a tavalyi túrák alatt ismertük meg – , aki készített jó néhány fotót, amit meg is osztott velünk, mi pedig veletek. Cserébe mi is csináltunk közös Škodás képet emlékbe.

Ezután elváltak útjaink, Icuval pedig úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a természet szépségeinek is hódolni – ennek a szerepét külön hangsúlyoztam a kaland felvezető kisfilmjében – és felmentünk a 300 méter magasságban található Sörházdombi-kilátóhoz. Minő véletlen, itt újból összefutottunk Ádámmal és nagypapájával, így hát együtt lépcsőztünk fel a fából készült épület tetejébe, mely egyike Sopron számos kilátójának, és gyönyörű panorámát biztosít, hiszen a fák koronája, illetve egyben a város fölé is magasodik. Felhők, távoli záporok, napsütés, és a Fertő-tó kontúrja játszott egymással, színes kavalkádot alkotva.

Visszafelé begurultunk a Kiskakukk Retró Vendéglőbe egy gyors ebédre, a muskátlis, kockás abroszos, kedves kis vendéglő kerthelyiségében mindenki felkapta a fejét a Škodára, hiába, retró étteremhez retró vas dukál. Odabenn régi rádiók, tévék sorakoztak, bakelitek csüngtek a plafonról lógva, hangulatos hely!

Reggel egy tankolás utáni hibátlan soproni espresso után (köszönjük Klaudia, bármerre is vagy most) Szombathely felé vettük az irányt, megkezdve a kaland második hetét. Mivel meglepően sok energiánk, és még több időnk volt még a délutáni programokig, ezért úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt Kőszeg felé. Nem bántuk meg, az idei túra az eddigi legszebb 20-30 kilométerét adta nekünk: fákkal, tavakkal szegélyezett, gyéren járt utakat, és a Kőszegi-hegység vonulatait.

Jó volt kicsit kiszabadulni az elmúlt napok városi forgatagából. Ezen felbuzdulva megnéztük magunknak a Jurisics-várat kívülről-belülről. Mindent egybevetve gyönyörű kis ékszerdoboz Kőszeg, ha valahová, hát ide biztosan vissza kell még térni egyszer egy alaposabb sétára is!

Szombathelyen a Csónakázó tónál, majd a belvárosban is megfordultunk, a főtér város a városban, a maga kis színes forgatagával. Az egyik sarkon még a kávézóban üldögélnek a vendégek, kevéssel arrébb már ásatásokat végeznek a Romkertben, az ókori Róma emlékeit kutatva. Bár a személyes kedvencem mégis a Járműbolt volt!

Késő délután aztán már a veteránoké, illetve egészen pontosan a Vasi Veteránoké volt a főszerep. A Škoda-kaland előtt vettem fel az egyesülettel a kapcsolatot, mit sem sejtve arról, hogy az a Zsombori Norbert fog majd válaszolni, akinek egy gyönyörű Felicia van a birtokában.

A szerelem gyerekkorától végigkísérte, míg bő másfél évtizeddel ezelőtt végre hozzájutott egy félig-meddig felújított, de a befejezéstől még távol álló példányhoz. Az ezt követő munkafolyamatnak láthatjátok a gyümölcsét, kevés ennél finomabb darabot látni, és nem mellesleg – szubjektív véleményem szerint – ez az egyik legszebb Škoda, amit valaha is gyártottak. Nagy büszkeség, hogy a cirka 14 ezer legyártott darabból egy pont a mi 105S-ünk mellett pózolt.

Mint megtapasztalhattuk, az 1998-ban alakult, helyi klub igazán családias hangulatban tartja az összejöveteleit, az érkezésünkhöz igazították az aktuális gyűlést is, a közelben lévő törzshelyük már önmagában egy retró szentély. A történetek persze egyből jöttek, a Daciáktól a veterán Mercedesekig jutva el is repült az idő, és külön köszönjük a lehetőséget, hogy mi is mesélhettünk kicsit a kalandjainkról.

Ha megnézitek a képeket, közel tucatnyi jármű gyűlt össze a parkolóban, a 127-es Fiatoktól és a Bogártól indulva a Barkason át, egészen a Ford Sierra-Scorpio pároson keresztül egy Mercedes-Benz 190D-ig, és egy MG MGB-ig. Illusztris kis társaság, a Škodák (a mienket is beleszámolva) pedig négy tagot számláltak!

A változatosság gyönyörködtet, mondhatnám, de igazából ami a legjobban tetszett, hogy bár mindannyiuknak a saját járgányuk a szívük csücske, mégis annyira könnyed lazasággal szeretik a másik autóját is, hogy azt tanítani lehetne! Innen is sok sikert, és még több remek összejövetelt kívánunk, legalább annyi jókedvvel fűszerezve, mint amennyit abban a néhány órában tapasztaltunk, amíg közösen töltöttük az időt!

Július 9. lényegében a kalandunk mintanapja volt, minden belefért, és élményekkel eltelve folytathattuk az utunkat, a hátunk mögött immár közel 1400 kilométerrel. Felkészül Ptuj, bevesszük Szlovéniát is!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona, Pölöskei Ádám

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 7. | 8. nap – Sopron, Szombathely appeared first on Retrovasak.hu.

Újabb két nap, újabb kalandozások, átlépte a túra az 1000. kilométerét, megfordultunk a keszthelyi Škoda-találkozón is, és vasárnap már robogtunk is tovább Sopron felé. De előtte jöjjön a pénteki/szombati napok összefoglalója!

Lényegében a fővárosi nappal „átvágtunk” az országon, egyrészt szükség volt egy állomáspontra a Keszthely-Sopron-Szombathely háromszög előtt, másrészt Icu is csatlakozott végre a Škoda-kalandhoz! De ne rohanjunk ennyire előre. Hosszú és kissé idegtépő volt az út Budapestre, a 4-es felújításából/bővítéséből adódó dugók, forgalomkorlátozások változatos módon akasztották meg az utat. „Hamarabb forrok föl én, mint a Škoda…” – gondoltam magamban.

A Markó utcai Kresz Géza Mentőmúzeum volt a cél, ahová viszont a Fortuna Bt. egyik céges autójával gurultunk ki, lévén nem mertem volna a Škodában, az utcafronton hagyni az összes cuccomat, és a péntek délutáni csúcsban sem kívántam nyúzni az autónkat. Talán ennyi könnyítés belefért. Mindenesetre a kiállítás szuper volt, érdemes elnézni, azonban két dologra figyeljetek! Egyfelől a parkolás nem egyszerű a környéken, másfelől a veterán gépeket átköltöztették a Mohács utcába. Ezt egyébként éppen Győrfi Páltól és a múzeumos kollégáktól tudtam meg, mindenképp pótoljuk a Veteránbázist, sajnos péntek délután már nem volt lehetőség a bejelentkezésre. Ettől függetlenül a Markó utcai tárlat is tartogat bőséggel látnivalókat, korabeli fotókon, maketteken, modelleken elevenednek meg a régi korok mentőautói, az IFA Garantoktól, a Roburokon át, egészen a Nysákig. A hazai mentéstörténetet változatos installációkon lehet nyomon követni, a segédeszközök mellett a mentőrádiók alkalmazását, illetve a telefonközpont működését is megismerhetjük.

Megjegyezném, hogy a Geocaching rajongóknak is érdemes útba ejteni a múzeumot, meg is találtuk az ott elrejtett ládát, igazán mókás kis „mellékküldetés” volt!

Budapesten sem maradtunk azért veterános látnivaló nélkül, a Nádor utcában egy szépséges Opel Rekord C-be futottunk bele, csak nézzétek meg azt a hajlított hátsó lámpát, egészen kivételes (és kívánatos) megoldás!

Miután kicsit csendesedett a csúcs, keresztülvágtattam a Škodával Budapesten, végül pedig Biatorbágyon kötöttem ki, itt volt az aznapi szállásunk. Ennek apropójából a Viadukt alatt még készítettem néhány képet.

Másnap reggel, immár Icuval kiegészülve, Keszthely felé vettük az irányt. Laza 180 kilométer következett, szitáló esővel és egészen hűvös széllel párosítva. Az Inotal Erőműnél megálltunk néhány hangulatos fotóra, aztán a szélben „vitorlázgatva”, egész jó tempóban haladtunk a célunk felé.

Nagyjából fél egy körül már meg is érkeztünk Keszthelyre, illetve a Škoda-találkozó helyszínére, a Zala Kempingbe. Legnagyobb örömünkre ez egy családias, kedves hangulatú összejövetel, és még az előző esti/reggeli eső sem riasztotta el a márkatársakat. Nyoma sem mutatkozott zsúfoltságnak, a Balaton pedig karnyújtásnyira volt a Škodáktól, ennél jobb párosítást nehezen lehetett volna elképzelni. Ami nagy öröm volt számunkra, hogy nagyon sokan felismerték az autónkat, sokakkal beszéltünk néhány percet, elmeséltük az addigi élményeinket, illetve beszélgettünk a további tervekről. Remek délután volt, és egy igazán összetartó, kedves közösséget ismerhettünk meg.

Arról nem is beszélve, hogy a márka felhozatala igen színes volt, a teljesség igénye nélkül, 100-asok, 105-ösök, 120-asok, de még egy 130 RS és egy Octavia kombi is tiszteletét tette a rendezvényen. Közülük jó néhány autóval és tulajdonosaival egyébként találkoztunk már korábban, de akadtak határon túli látogatók is. Természetesen mi is beálltunk a dupla/szimpla kereklámpás és kockalámpás sorba, ha valamire, hát erre nagyon büszkék voltunk, jó érzés volt ennyi testvére között látni a tavaly ilyenkor még egy garázsban búslakodó 105S-ünket.

Az esti szállásunkkal kapcsolatosan akadt egy kis kalamajka, lényegében a foglalás nem volt rögzítve, és közben teltház lett. Azonnal a segítségünkre sietett Perger Zoli, ám minden igyekezetünk ellenére nem sikerült a környéken kiadó szobát találni. Mivel egyébként is találkoztunk volna Zolival (és fogunk is még 12-én), ezért aztán végül a lakókocsijukban sikerült berendezkedni, ezúton is hálás köszönetünk a szíves vendéglátásért! Találkozásunk oka eredetileg az lett volna, hogy 1-2 apróságot megnézzünk aknában a Škodán, lévén az 5 nap / 1000 km nem éppen kímélő használat, így egy-két helyen megcsöppent az olaj és a víz. Bilincsek és csavarok lazulhatnak meg a rezonanciától, és ez is volt a probléma, bár mint utóbb kiderült, másnap reggel is rá kellett még néznie Zolinak, de erről már a következő összefoglalóban.

A késő délután további részei sem múltak el kalandok nélkül, Zoli elvitt minket az Y házakhoz, amelyek közül az egyikbe fel is mehettünk, az épület tetejéről pedig páratlan kilátás nyílt a Tapolcai-medencére! A naplemente előtti arany órában csodás képeket lőhettünk.

Ezt követően Páhli Zoli bácsihoz vezetett az utunk, aki épp egy 9 napos németországi MZ túrára készül motoros társaival. Miután megmutatta otthoni gyűjteményét (többek között egy második világháborút is megjárt DKW 200-at – fogjátok majd látni), átgurultunk egy zárt telephelyre, ahol további kétkerekűek és néhány Trabi is megbújt (többek között egy épített Tramp).

Amilyen kétségbeejtően kezdődött a késő délutánunk a szálláshellyel kapcsolatos kavarás miatt, olyannyira remekül záródott az este. A napunk teljesen elment, valamikor 9 környékén kerültünk asztalhoz, így a tegnapi összefoglaló ezért tolódott mára, de azt hiszem, így is bőven megérte az élményekért cserébe!

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 5. | 6. nap – Budapest, Keszthely appeared first on Retrovasak.hu.

A véletlen, a sors, vagy hívjuk bárminek is, néha félelmetesen tud beleszólni a dolgok történésébe. Többször éreztem már, hogy látszólag tökéletesen önkéntelenül futunk bele olyan helyzetekbe, amik már önmagukban is írják a kalandjaink történetszálait. Szerencsére ezek eddig mind pozitív események voltak, reméljük, hogy ez a jövőben is így marad.

Hogy mire akartam ezzel kilyukadni? Nos, úgy esett, hogy a szerdai állomáspontunkat néhány héttel a túra előtt módosítani kellett. A tiszajenői Motor Múzeumot és gépkiállítást el kellett napolnunk, mert éppen ezerrel folyik az aratás, és a tulajdonos ki sem látszik a munkából. Semmi probléma, gondoltam, hiszen Soltvadkerthez közel van egy Škodás ismerősünk, akinek autóját már korábbról megismerhettétek a retrovasak.hu-n. Bánócki Tiborral összebeszéltünk, és egy nagyon jó kis spontán délután jött össze!

Kiskunhalason kezdtük a napot, a Sóstó partjára vetődtünk ki a 105S-sel és a nála 3 évvel idősebb, 1976-os 100L-lel. Csinos kis gépezet, szó se róla, de Tibi azért elárulta, hogy a módosításokat „ésszel” vitte véghez, ugyanis minden visszaalakítható. 1,5 év munkája van benne, és ha átkattintotok ide, akkor azt is láthatjátok, hogy honnan indult a művelet.

Az ezt megelőző napokban tervezgettük, hogy miként is kéne alakítanunk a Škoda-kaland harmadik napját. Aztán egyszer csak Tibi felvetette, hogy mit szólnék ahhoz, ha elkonvojoznánk a közeli Kisszállásra, és megnéznénk az édesapjának a Škoda-gyűjteményét. Na, itt jön képbe az a bizonyos „véletlen” faktor, hogy is alakulhatott volna ez jobban? Zoltán a régi Škodások oázisát hozta létre, ahol mindenki, aki egy kicsit is rajong a márkáért, egyből otthon érzi magát.

Mielőtt azonban belevetettük volna magunkat a kincskeresésbe, Szentesi Ferencbe botlottunk, aki épp a hétvégi, keszthelyi márkatalálkozóra (ahol mi is ott leszünk szombaton) készítette föl az 1988-as Rapidját. Történt néhány változás, mióta megmutattuk az autót a retrovasak.hu-n. Többek között megváltozott a rendszáma!

De menjünk bele a sűrűjébe, ugyanis a műhely, a garázsok, de még a kert is kincseket rejtett! Az egyik 1000 MB a megújulás útjára lépett, egy másik pedig donorként fog segíteni a társain, a harmadik bakon várja az új életet. Mellette egy „százas”, hátul 1203 és Garde is bujkál.

Az egyik garázsból sárga 110 R kukucskált ki, már megszépült külsővel, a másikban pedig egy átmeneti szériás 105-ös áll, eredeti fényezéssel, remek külső-belső állapotban, megmentve a bontótól! (Azért milyen szomorú, hogy ilyen autókat oda szántak.) Egy almazöld 120L is előbukkant, Merkuros rendszámtáblakerettel, és igazi „cseszkó” rolóval.

Mindeközben a munka sem állt le, de azért előkerültek a régi fotók, és történetek azokból az időkből, amikor a faros Škodák a mindennapok részét képezték. Aztán sajnos jöttek azok a sztorik is, amik az eltűnésükről szólnak. Az egyik autó sóderből lett előásva, a következő a végtelen gaz fogságából, és ki tudja, hogy hány rejtőzködik még elhagyott helyeken, vagy mennyit roppantottak össze a bontókban?

Az biztos, hogy ide jövök még, mert egyrészt békebeli, jó hangulatú, szerény, mégis szakmailag nagyon erős csapatról van szó, másrészt pedig megkértem Tibit, hogyha kész az 1000 MB, hadd vessek rá még egy pillantást, mert biztos vagyok benne, hogy lenyűgöző lesz a végeredmény!

Csütörtökön elsőként Ceglédre gurultunk a Škodával, a Veterán Jármű Szalon meglátogatása már tavaly is a tervek között szerepelt, ám akkoriban elég nagy költözködés alatt állt a kiállítás. Az új helyszínre, azaz a Pesti út 76. szám alá érdemes előre bejelentkezni, a weblapon található telefonszámon ezt meg is tehetitek! A bejáratnál már várt minket Dr. Leitner József, a múzeum szaktanácsadója, aki egyben a gyűjtemény egy részének egykori birtokosa is, ezer szállal kötődik az odabenn található járművekhez!

A kiállítás két fő részét a JAWA, illetve a BMW motorok képezik, előbbiek közül olyan ritkaságok is megtalálhatóak voltak, mint a jugoszláv és kanadai exportra szánt 590 Sport, vagy a JAWA Stadion, a márka első mopedje, amiből alig pár darab létezik hazánkban. Természetesen a JAWA történelme sem maradhatott ki, egymás mellé állították a mérföldköveket, a Wanderer K500-at, 1928-ból, illetve a Jawa 500 OHV „Rumpal”-t, mely már azután született, hogy František Janeček felvásárolta a Wanderer divíziót. Azt is megtudhattuk, hogy a JAWA név a Janeček és a Wanderer első betűiből született.

Két sor motor között Velorex-szen és egy 1950-ből származó Mercedes-Benz 170 SV-n legeltethetjük a szemünket, közöttük oldalkocsis JAWA-k, szemben pedig egy 1926-os BSA G26 1000 pózol, utóbbi igazi szörnyeteg: a kéthengeres, négyütemű, 986 köbcentis motor mintegy 95 km/órás végsebességre képes.

A BMW-k közül az ötvenes-hatvanas évek gyönyszemei között megbújik egy korábbi, 1928-as R52-es is, a polcon pedig egy szintén ’28-as DKW 200-as, melynek világítását még gázlámpával oldották meg! A belső teremben egy Royal Enfield Bullet, és több NSU is helyet kapott, egy Simson Suhlt pedig éppen karbantartottak, előtte néhány perccel indították be. Ha már itt tartunk, a gyűjtemény szinte teljes egésze működőképes, ami folyamatos műszaki gondoskodást, és nagy szakértelmet igényel! A kiállítás a jelenlegi átmeneti helyszínéről tavasszal egy egykori malomépületbe költözik, mindenképp elnézünk majd oda is, ti is tegyetek majd így!

Ezt követően Monorra vitt az utam, azon belül is a Pincefalu volt a célállomás. A festői présházak és szőlősorok között Milán Róbert és kedvese várt egy Škoda 1000MB-vel. Nem véletlenül volt ismerős az autó, hiszen korábban az AMTS-en, valamint a tavalyi találkozónkon is ott volt. Az 1968-as modell megvásárlása és felújítása előtt évekig állt egy pincében, és bár Róbert nem ma kezdte a Škodázást, elmondása szerint annak ellenére is komoly munka egy ilyen típus felújítása, hogy alapvetően a karosszéria nem volt olyan rossz állapotban a felleléskor.

Lényegében az 1000 MB hazánkban kis túlzással a „kihalt” plecsnit is megkaphatná (ahhoz képest szerencsére egész sokat láthattam belőle az elmúlt 2 napban), alkatrészeket nagyon nehéz hozzá szerezni, csakúgy, mint a legtöbb ritkasághoz. Érdekes a két autót egymás mellé tenni, hiszen csupán 11 év van közöttük, mégis, mintha egy világ választaná el őket, mind a dizájnt, mind pedig a finom megoldásokat tekintve. Az 1000 MB-n a „tekerős” elefántfül, a kettős csomagtér, de még a rejtett betöltőnyílás is olyan kedves és hasznos apróság, ami a későbbi modellekből jóformán kiveszett.

Az esőfelhőkkel is megküzdve végül egy hangulatos fotózós-beszélgetős találka született a Pincefalunál, köszönöm, hogy eljöttetek, ősszel kerítünk alkalmat egy alapos 1000 MB bemutatóra is!

Holnap már Budapest felé veszem az irányt, kiegészül a csapat is, hiszen Icu is becsatlakozik a kalandba, csakúgy, mint tavaly. Innentől felgyorsulnak kicsit az események, szombaton Keszthelyre látogatunk a Škoda-találkozóra, utána Sopron, majd Szombathely következik.

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 3. | 4. nap – Kiskunhalas, Kisszállás, Cegléd, Monor appeared first on Retrovasak.hu.

Harmadjára csinálom, csináljuk végig a szervezést, a felkészülést, illetve mindazt, ami jellemző a RetróVasak éves kalandjaira, de még mindig van bennem egy kis drukk induláskor. Valahogy érzem ilyenkor, hogy ez az út most más lesz, mint a többi. Picit átszellemül az ember, és ez jó. Valami ismét elkezdődik.

A túra első reggelén 21.583-nál állt a kilométeróra, még Csehországban léptük át a húszezret, és 18.832-nél indult a közös történetünk. Alakul – gondoltam, aztán egyből eszembe jutott, hogy még legalább ennyi kerül bele, mire július 23-án véget ér a Škoda-kaland. Az első pár kanyar után elszállt az izgalom, mintha csak a Téglagyárhoz gurulnék el ismét. Elvégre magunkra, az autóra, és a jó hangulatunkra kell vigyáznunk, minden más majd alakul, az összes napra tartogatunk néhány hangulatos kis kaland-pillanatot.

Az első egyből Kengyelen ért, egészen pontosan annak határától nem messze, a Szélmalom-dombnál. A községhez tartozó Baghy-major környéke egész egyszerűen festői, a kunhalmon álló szélmalomhoz egy kis földúton lehet bejutni, és a méretkülönbségeket szemléltetve egyből készítettem is néhány 105S – malom fotót. A mintegy 15 méteres malom 1850 körül épült, és ugyan a lapátok közül hiányzik egy, valamint sajnos a közvetlen környezete körbe van kerítve, attól még gyönyörű látvány, érdemes ellátogatni ide, akár autóval, vagy éppenséggel vonattal is, hiszen a „Bagimajor” megálló konkrétan a szélmalommal szemben található.

A következő megálló a Tiszaföldvári vasútállomás egyik épülete volt, egyrészt roppant jó fotós hely, másrészt pedig itt találkoztam Sztanó Petiékkel, ha még emlékeztek, tavaly több találkozási ponton is közösen gurultunk a Ladákkal.

Igaz ő most otthon kellett, hogy hagyja a sajátját, de azért a családi járgányukkal elkísérte a Škodát Kunszentmártonig. A Pannónia Szőrme Rt. egykori bejárata ma már inkább egy kültéri időutazásnak tűnhet, és bár azt gondolhatnánk, hogy teljesen elhagyatott, bizony néhány kamion még ki-kigurult a telepről.

Mellesleg a szőrmegyár nem a Greenpeacesek kedvence – ami nem is csoda, tegyük gyorsan hozzá – viszont múltidézésből csillagos ötös. Az alábbi fotó a ’70-es években készült, mellette pedig a hétfői kép, már ezért a párosításért megérte útra kelni aznap.

A hab a tortán a közelben található mini, kültéri traktortárlat – szarvasi Dutrások figyelem, bár gondolom nálam régebb óta ismeritek már ezt a „lelőhelyet”.

Ma Soltvadkert felé vettem az irányt, eseménytelen 140 kilométer volt mögöttem, hacsak az nem számít annak, hogy egy virágládának álcázott Kispók mellett is elhaladtam. Nem tudom, milyen szokás ez mifelénk, de láttam már Trabit és Bogarat is „virágba borítva”.

Soltvadkertre érkezve a Hősök tere volt az úti cél, Tóth Gábor már várt minket a Motor Múzeum bejáratnál. A Dudás Csaba, Tóth Gábor, és Tóth István magángyűjteményéből kialakított tárlat leginkább a hazai kétkerekűeknek állít emléket, párját ritkító kiállítás, mely a világháború előtti évektől egészen a hetvenes évek közepéig dolgozza fel a magyar motorgyártás történetét.

Persze találhatóak itt is Simsonok, Rigák, Verhovinák, de a főszerep mégis a honi járműveké. Van itt „Postás” Danuvia, melyből 400 darabot rendelt a Magyar Posta, de a motorok festését már nekik kellett megoldaniuk. A fali polcokon sorakozó Pannik mellett, a Tünde, és a Berva sem maradhatott ki, alattuk Duna OK-3 oldalkocsi, és Motorkuli példázta a motoros leleményességet. Utóbbi minden elemében szegedi, és amellett, hogy elképesztően mutatós, még egy csomó holmit is képes elnyelni.

Középen egy Pannonia T3/TLB vonzza a tekintetet, a 247 köbcentis, 14 lóerős, mintegy 155 kilogrammos motorkerékpár egy igazi anyakirálynő. Vele szemben egy amerikai piacra készült, szintén szuperritka Danuvia White látható, mellette pedig egy Danuvia Sport 1963-ból – ha akkoriban lettem volna tini, valószínűleg ő lett volna az álmom.

Az időben visszafelé haladva Csepel ritkaságok, prototípusok is láthatóak a kiállításon, ekkoriban rengeteget kísérletezgettek a motorkerékpár-formulákon, jóformán minden évben kijött egy-egy új kivitel, amit nemes egyszerűséggel az adott év számával jelöltek. Az egyik különlegesség a jubileumi emblémás 100/48, mely esetében az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékeztek. De a ’36-os Csepel Turán és a ’32-es, piros tankos WM Csepel is valódi kuriózum!

Csak ajánlani tudom a soltvadkerti Motor Múzeumot, minőségi, szakmai tárlatvezetéssel vártak minket, sok újdonságot megtudhattam a kor kétkerekűiről, a jövőben egészen biztosan szentelünk egy nagyobb anyagot is a kiállításnak. Fontos, hogy az ingyenesen látogatható múzeum szombaton 14-18 óra között tart nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés esetén más időpontokban is megtekinthető, kapcsolatfelvételért nézzetek át a hivatalos facebook-oldalukra.

Délután megérkeztem szálláshelyemre, a kiskunhalasi Sóstó Csárdához, egy hét híján két éve szálltunk meg itt a Trabanttal, akkor már a túra vége felé jártunk, most azonban még csak a kezdeteknél tartunk! Holnap ’halason kezdünk a helyi Škodás csapattal, majd átgurulunk Kisszállásra. Hogy oda miért is megyünk, egyelőre legyen meglepetés! Két nap múlva újabb beszámolóval jelentkezünk a Škoda-kalandról.

Cikk | fotók: Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 1. | 2. nap – Kengyel, Kunszentmárton, Soltvadkert appeared first on Retrovasak.hu.

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – felvezető kisfilm appeared first on Retrovasak.hu.

A programok már reggel elkezdődtek, a megnyitó után a Hajdúsági Veterán Futam következett, mely az igen komoly elnevezésével ellentétben egy igazán játékos, különböző feladatokkal tarkított vetélkedőt takart, a regisztrált résztvevők közreműködésével. Emellett már zajlott a Bocskai téren is a felsorakozás, illetve a nosztalgia autóbuszjárat is folyamatosan rótta a köröket, egy gyönyörű Ikarus 311-es személyében.

Ezt követően érkeztünk mi is, a Hajdúböszörménybe vezető út egyébiránt kifogástalan volt, oda-vissza ismét nagyjából 250 kilométer került a 105S-be, természetesen ezúttal is minden probléma nélkül hozta a kötelezőt a Škoda! Az idei kalandunk bemutatója után végre jutott idő körülnézni a téren, mely alapból is a város legszebb része, de veteránokkal megtöltve egyenesen párját ritkítja a látvány. Szerencsére ezt rajtunk kívül is sokan így gondolják, rengetegen gyűltünk össze, a keletről és nyugatról érkező autók és motorok pedig remekül megfértek egymás mellett!

Kétkerekűek közül talán a hirtelensárga Verhovina (ami amúgy egy Verhovinának álcázott 207-es Babetta – ezt az információt egyébként a tulajdonos, Tóth Barna pontosításának köszönhetjük), a kék Simson Star, illetve a Motorkuli (!) utánfutóval ellátott Jawa volt a kedvencünk, de láthattunk egy BMW R75-ös modellt is, melynek története egészen a II. világháború idejéig nyúlik vissza. Ha már a motoroknál tartunk, a tombolának idén egy 1988-as Romet Kadet volt a főnyereménye – sajnos lecsúsztunk róla, pedig szívesen hazahoztuk volna.

A négykerekűeknek szintén igen színes volt a felhozatala, a Fiat X1/9-től kezdve a Mercedes-Benz 190 SL-en át egészen egy 1936-os DKW F5-ösig akadt mindenből, amit csak kívánhattunk. Veterán USA vasakból sem volt hiány, egy Ford Mustang, illetve egy Cadillac Eldorado, továbbá egy Pontiac Firebird is tiszteletét tette a téren.

A klasszikus Bogárkák sem maradhattak ki a sorból, illetve ismerősként köszönthettük a nálunk már korábban bemutatott 1969-es Opel Rekord C Coupe-t, mely egy 1965-ös Kadettal a szomszédságában múlatta az időt.

Természetesen a keleti blokk járművei is szép számmal voltak jelen, gyönyörű Ezeröcsiket láthattunk, de Trabikból is volt néhány szép példány, és egy Škoda S100-as is gazdagította a felhozatalt, a mellette álló Volgáról már nem is szólva. Mi a már szintén jól ismert fagyis kabrió Wartburg mellé gurultunk be a 105S-sel, kétségtelen, hogy remekül mutatott egymás mellett a narancs és a sárga járgány.

Ahogy elkezdtek szállingózni hazafelé a kiállítók és a vendégek, már lehetett mozgolódni egy kicsit, ezért kihasználva az alkalmat csináltunk néhány címlapfotót a kalandunk főszereplőjéről, majd lassan mi is útnak indultunk. A színvonal, a hangulat, valamint a helyszín triója egyesülve a színes kiállítási darabokkal egyértelműen az egyik legkellemesebb rendezvénnyé emeli évről-évre a hajdúböszörményit, ami idén is a kedvenceink közé fog tartozni, pedig a szezon még csak most kezdődik…

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Kocsis Gábor, Tóthné Hammel Edit

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni a Škoda-kalanddal kapcsolatosan!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft.

The post Škoda-kaland – hajdúböszörményi kiruccanás appeared first on Retrovasak.hu.