A túra befejeztével nálam maradt az autó, gyakorlatilag közösen töltöttük a nyarat, amibe szerencsére már belefért némi lazítás is. Ezek közül a kedvenc pillanatom egyértelműen a Körös parti kempingezés volt, a sátras Škodás este hangulata felejthetetlen volt.

A sorsolást követően, ahogy közeledett a találkozónk – ami egyúttal az átadó időpontja is volt -, szépen-lassan felkészítettük az autót, végigpörgettük az ellenőrzőlistánkat, kapott egy alapos külső-belső takarítást, megtankoltuk, és persze a búcsúkörök sem maradhattak el. A találkozó előtt egy héttel vittem Biatorbágyra a Škodát, előtte estefelé alaposan körbekocsikáztam vele Mezőtúrt, Icuval is mentünk még közösen egy utolsó karikát, ezek a képek is aznap készültek.

Biatorbágyra természetesen minden gond nélkül elgurultunk, ott is kapott még egy külső kezelést, hogy csúcsformában kerüljön új gazdájához. Végül aztán elérkezett a III. RetróVasak Találkozó napja. Megtelt a Gyöngyvirág utca, a több száz jármű között pedig ott virított a Škoda, amit végre Ádám is szemrevételezhetett.

Az átadóbeszédben felelevenítettük a Škoda-kaland legemlékezetesebb pillanatait, melyekből mi magunk is leszűrhettük, hogy a harmadik túránk egyúttal a legkomplexebb is volt. Egyúttal büszkén kijelenthetjük, hogy minden tekintetben hibátlanul sikerült, és hatalmas élményeket hagyott maga mögött! Mégis, a legnagyobb öröm talán az volt, hogy egy évtizednyi garázsfogság után kiszabadíthattuk az 1979-es járgányt, hazavittük Mlada Boleslavba, ráadásul nagyon jó helyre került. Arról nem is beszélve, hogy ismét szép célokat szolgált a túra, 100.000 forintot gyűjtöttünk veletek közösen a Nebuló Alapítványnak!

Közel 7.000 közös kilométer után elbúcsúztunk a Škodától, de az emlékek és a mellé párosult tökéletesen kerek történet miatt ez a búcsú mégis vidámra sikerült! Külön jóleső érzés, hogy Ádám egyenesen Németországból jött haza, hogy átvegye a kulcsokat és a forgalmit. Az új gazdája egyébként egyből megtalálta a közös nevezőt a 105S-sel, már az első nap 200 kilométert gurultak együtt, míg végül elfoglalta a helyét két Trabi és egy Ezeröcsi társaságában (ide kattintva láthattok is róluk egy fotót).

A találkozó tömegében megálltunk egy percre, vetettünk egy pillantást kedvenc narancs Škodánkra, megköszöntük neki a sok-sok hibátlanul teljesített utat, majd útjára engedtük. Sok időnk ugyanakkor nem volt a távolba bámulós nosztalgiára, hiszen ahogy az egyik kaland véget ért, már csöppentünk is bele a másikba. A találkozón ugyanis, stílusosan egy Rolls-Royce mellett megbújt a 2019-es kalandautónk is, egy Dacia 1310 személyében. Én már ezzel mentem haza Mezőtúrra, és annyit már most elárulhatok, hogy jó kis sztorikból nem lesz hiány!

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek a támogatást és a figyelmet, a 29 cikket, számos Insta-posztot ezúttal is rengetegen követtétek, hálásak vagyunk az érdeklődésért, amit a Škodánk és a túráink iránt mutattatok, mutattok. Hamarosan folytatjuk, addig is nézzünk még egyszer végig a Škoda-kaland egészén!

Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert | Janoch Ábel

The post Átadtuk a Škodát appeared first on Retrovasak.hu.

„Ugye egy percig sem gondoltátok, hogy idén kaland nélkül maradtok/maradunk? A tavalyi Lada, és a tavalyelőtti Trabant után idén egy Škodával vágunk neki az országnak, sőt, előtte még egy külföldi kitérőt is teszünk!” – ezekkel a mondatokkal nyitottuk meg a Škoda-kaland előzménycikkeit még április 6-án, de még ennél is régebbre, 2017 késő őszére kell visszaugranunk a történet kezdetéhez. Ekkor került hozzánk ugyanis az 1979-es 105S, egy nagykanizsai garázsból, ahol közel 10 évet állt.

Innen Diósdra szállítottuk egy műhelybe, ahol a tél folyamán megkezdődött a felújítása. Időközben a motor is kikerült, mely egészen Mezőszilasig, a Fortuna Bt.-hez utazott, egy alapos generálra. Február-március környékén kezdett derengeni a fény az alagút végén, ekkorra már a műszaki előkészületei zajlottak, április közepén pedig csont nélkül teljesítette a vizsgakövetelményeket a Škoda.

Ez a történet párhuzamosan zajlott a csehországi, Mlada Boleslavi utunk szervezésével, majd a két szál végül sikeresen egybeolvadt. Szűk két héttel a kiutazás előtt próbakörök, apróbb-cseprőbb javítások, illetve az első fotózás révén hangolódtunk a szintén első nagyobb megmérettetésre.

Az április végi – május eleji csehországi látogatásunk hibátlanul sikerült, problémamentesen zajlott az út oda-vissza, 4 nap alatt közel 1500 kilométer ment az autóba. Combos kis tesztút volt, rengeteg élményt sűrítettünk már ebbe a pár napba is, talán ez az út összefoglalójából is kiérződött. A legnagyobb hatással azonban mégis az volt ránk, amikor a Škoda Múzeum parkolójában igazi látványosságként kezelték a járgányunkat, fotózták, körbesimogatták, sztorizgattak mellette. Mi pedig a háttérből figyeltük, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani mind a mai napig egy régi „cseh remek” az emberekből.

Hazaérkezésünkkor egyből ráfeküdtünk a nyári túránk, a nagybetűs, már-már hagyományosnak mondható Kalandunk programjainak fixálására. Ezek mellett is volt még időnk elugrani a hajdúböszörményi találkozóra, valamint elkészítettük a túra felvezető kisfilmjét is. Kisebb-nagyobb esztétikai és műszaki finomítások (ilyen volt pl. a polírozás, vagy épp a felnikupakok csinosítása, futómű újbóli beállítása, kormánymű holtjátékának csökkentése) közepette egyre inkább közeledett a túra rajtjának időpontja. Felkerültek a szponzori matricák, innentől kezdve pedig kézzelfogható közelségbe került július 2., vagyis az indulás napja!

Három hét, és hivatalosan 3363 kilométernyi utazás következett, keresztül-kasul az országon, átlépve a határokat is Szlovákia, valamint Szlovénia felé. A teljesség igénye nélkül: jártunk a keszthelyi Škoda-találkozón, elgurultunk Ptuj csodás várához, majd a Balatonhoz is, meglátogattuk a tokaji borvidéket, megpihentünk Hejcén, Miskolcon az Avasi kilátónál nosztalgiáztunk, majd felkúsztunk a Kékesre is.

Mindezek mellett szinte minden nap találkoztunk márkatársakkal, volt olyan, aki 1000 MB-vel, más Feliciával, vagy éppen 105-össel szegődött mellénk a túra alatt. Úton-útfélen megismerték a Škodát, számos olvasói találkozót hoztunk össze, mindenkinek volt egy sztorija. A műszaki problémák elkerültek minket, enyhe olaj, valamint vízszivárgás adódott, illetve egyik este nem volt szállásunk, mindkét gond boldog véget ért.

Lehetetlen volna az összes történést, helyszínt, látnivalót, nagy találkozást pár mondatba sűríteni, ezért aki lemaradt bármelyik összefoglalóról is, annak ajánlanám az alábbi linket, itt mindet megtaláljátok, milliónyi képpel fűszerezve!

A két etapból álló kaland tehát teljes sikerrel zárult, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok jó embert megismertünk idén is. A terv, miszerint 2018-ban is kilépünk az online térből egy retró vassal és tovább építjük a közösségünket, valamint együttesen támogatunk egy nemes célt, megvalósult! Az már csak hab volt a tortán, hogy egy csaknem tíz évig alvó üzemmódban létező, közel 40 éves autó kiszabadult a garázsból, megújult, hazament Mlada Boleslavba, vissza is jött, meghódított négy országot, és hiba nélkül teljesítette a rászabott feladatokat.

A nyár derekára végül jutott egy kis idő a pihenésre is, kempingeztünk egyet a Škodával, ezt követően pedig nekiálltunk szervezni a III. RetróVasak Találkozót, melyre jelen pillanatban is lehet regisztrálni. A 2018-as kalandunk története pedig – mint ahogy azt már a cikk elején említettem – itt fog lezárulni.

Holnap, azaz augusztus 17-én éjfélig még játékba szállhattok a Škodáért, négy napra rá a nyertes kilétére is fény derül, hogy aztán szeptember 8-án, a biatorbágyi, éves összejövetelünkön átnyújtsuk neki a kulcsot!

Bense Róbert

Ha bármiről lemaradtatok volna:

• A Škoda-kaland előzményei
• A Túra
• A Škoda-kaland utóélete

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – garázsfogságtól a túráig appeared first on Retrovasak.hu.

Ha van *nagyon* ellentmondásos autó a KGST-blokkból, az a Škoda. A Trabit megértően lesajnálták, míg a Ladát erős és ellenálló autónak titulálták  – nem is olyan rég mindkettőt volt szerencsém jó néhány ezer kilométeren keresztül vezetni, és elmondható, hogy még manapság is így tekintenek rájuk. De ott volt a Škoda, amit szinte csak feketén és fehéren ítéltek meg, véleményből pedig van sok, hiszen a csehszlovák ipar remekéből is jutott bőséggel hazánkba. Azonban bármennyire is a mindennapok részét képezték, mára teljességgel kikoptak az utakról. 120-asból azért még látni néhányat, de a 105, vagy éppen a 100 (és akkor még az 1000 MB-ről nem is beszéltünk), ma már leginkább csak találkozókon tűnik fel.

Számomra nem a vízforraló teáskanna képe ugrott be, hanem az egykori családi autónké, ami mindenhova elvitt minket, és aminek kormányát először tekergethettem. Így hát amikor megkaptuk a mostani Škodánkról az első képeket, melyeken egy garázsban letámasztva, porosan búslakodott, nem is volt kérdés, hogy megmentjük-e.

Teljes valójában egy tavaly novemberi, esős napon láttam először, annak a műhelynek az udvarán, ahol aztán a felújítása is elkezdődött. Kívül-belül gyakorlatilag rendben volt (a karosszéria kapott egy alapos polírt), műszakilag viszont alaposan hozzá kellett nyúlni. Futómű, váltó, fék, motor – felújításra szorult szinte minden fő ponton, de alkatrészbeszerzési kálvária ide, apróbb-cseprőbb utólagos hibák oda, március végére kész lett a 105 S.

Friss műszakival a zsebben vágtunk neki az első nagyobb tesztútnak, ami egyből Csehországba, Mlada Boleslavba vezetett minket. Lényegében hazavittük a Škodánkat, közben pedig egyre inkább éledezett bennem az a nosztalgikus életérzés, ami még a gyerekkorból származik, és melyet leírni nem, maximum átélni lehet.

Ha már itt tartunk, minden kiskölyök odáig volt érte, mert nekik ez az AUTÓ, ilyet rajzolnak – az egyszerű, szögletes forma, a kedves, kerek- és “vasaló” lámpák, a krómozott (már amennyi maradt rajta) lökhárítók. Kell ezt jobban túlbonyolítani?

Persze akadnak olyan részletek, amiken a mai napig el tudok merengeni. Ilyenek a mutatós felnikupakok, melyből hármat sikerült kiráncigálnunk az enyészet karmai közül – a negyediket pedig pótoltuk. Vagy ott van az utólagos „tájfun” légterelőpár, ami minimum 5 képzeletbeli lóerőt ad a meglévő 44-hez, és amely az optikai tuning kategóriát tökéletesen kimeríti a Škodánk esetében. De említhetném a külső kilincseket is, amik esztétikumukon kívül igen tartósak is, 39 év után is csupán alig látszik rajtuk némi kopásnyom.

Tulajdonképpen rengeteg apró néznivaló van rajta, pedig ez csak egy „S”, vagyis az alapkivitel. Mégis így is jóval díszesebb például a szögletes lámpás 120-asnál. De itt példálózhatnék számos későbbi KGST modellel, sajnos az idő előrehaladtával egyre puritánabbak, „műanyagabbak” lettek.

Mindazonáltal a 105 S sem a bonyolultság magasiskolája, és pont ez a jó benne! Az ajtóburkolat fölötti narancssárga ívek, az utólagos, de annál retróbb kardánbox, vagy éppen a kisautós váltógomb mind-mind annyira jó hangulatot kölcsönöznek a Škodának, hogy ennél jobbat már csak a bólogatós kutyám akkurátus behelyezésével sikerült elérnem.

Nincs majrégally, sem könyöklő, de még a hátsó ablakokat sem lehet lehúzni, van viszont cserébe gurtnis ajtóbehúzó, vészvillogó, térképlámpa, és egy korához képest bámulatosan informatív műszerfal. Utóbbi nem olyan látványos, mint a köregységes, viszont tényleg mindenről tájékoztatja a sofőrt, már ha éppen működik az összes visszajelző.

A Škoda körpanorámája remek, a helykínálat szintén, bár a fejtámla nélküli üléseknél azért voltak már akkoriban is kényelmesebbek. Praktikus dolog a hátsó ülés mögötti csomagtartó, mondjuk a motor közelsége miatt a csokitortát ne oda pakoljuk, de kiegészítésnek pont elegendő, ha az első, 400 literes csomagtér megtelne. Utóbbinál nem is inkább a mérete, hanem a kialakítása lehet problémás, a kerékdobok elég sok helyet elvesznek. További gondot okozhat a beázása, ám egy új kédergumival, és a kifolyócsövek tisztántartásával ez a nehézség is megoldható.

A vezetési élménye bőven egy külön bekezdést, de talán még egy külön cikket is megérdemelne. A legelső közös utunk egy Budapest-Mezőtúr etap volt, rosszul beállított futóművel, üres orral, fakasztottam is a vizet a kormányból. Előbbit gondot később egy beállítással sikerült orvosolni, utóbbit pedig néhány téglával, és pár egyéb furcsa ballaszttal. Ahogy megszoktam az amúgy kifejezetten pontatlan, még globoidcsigás kormánymű holtjátékát, és az időnként fellépő billegést, már ezekkel sem kellett bajlódni. Amire viszont nem sikerült megoldást találnom, az a pedálsor volt, egyrészt magasan volt a fék/kuplung, másrészt a gázpedál és a gumiszőnyeg összjátéka villámgyorsan elkopó cipősarkot eredményezett. Egyébiránt minden szempontból élvezetes volt számomra a Škoda terelgetése, ráadásul a farmotor miatt – hiába az esetünkben zéró szigetelés – teljesen kulturált volt még a beszűrődő motorzaj is.

Bár valóban nem a sebesség istennője a 105 S, az 1046 köbcentis, 44 lóerős, 72.8 Nm maximális nyomatékú erőforrásból ki lehet hozni egy kellemes 90-100 körüli utazótempót, és akkor még nagyon meg sem erőltettük. Igaz, fel kell vele gyorsulni, ami egy külön folyamat: a 0-100-as sprintet hozzávetőlegesen 23 másodperc alatt teljesíthetjük. Az előzéshez szintén kell a lendület, meg egy adag elszántság is, viszont a fékerő elég masszív, ha esetleg meggondolnánk magunkat. A váltó szintúgy érdekes pont, az egyes tud akadós lenni, ha olyanja van, de amúgy meglepően pontos szerkezet, a visszaváltogatások kifejezetten élvezetesek tudnak lenni.

A fogyasztás is barátságos, bár nem számoltam ki teljes pontossággal, de 7 liter körüli átlaggal elközlekedtünk vele ezalatt a cirka 5000 közös kilométer alatt, ami megpakolva, városi etapokkal együtt nem rossz érték. Direkt hagytam utoljára a vízforralás témakörét, mert sokan ezzel jönnek, ha a Škodáról van szó. Nos, részemről egyszer sem sikerült felforralni a vizet, pedig alig másfél hete, 30 fokban megmásztuk a Kékest is, ami azért elég jó fokmérő, és akkor a Szolnok-Cegléd közötti útfelújítós dugókról még nem is beszéltem, amiből rengeteget sikerült elszenvednem az elmúlt hetekben. A hűtő itt már elöl van, ami egyesek szerint áldás, mások szerint átok, nekem valójában két praktikám volt, csak ott és akkor nyomtam neki, ahol és amikor bírta, ha pedig elkezdett felfelé kúszni a hőfokjelző, akkor bekapcsoltam a fűtést – igen, a legnagyobb hőségben is. Ráadásképp ott van még a hűtőventilátor, ha minden rendben van vele, és időben működésbe lép, akkor nagy gond nem lehet.

Mindent egybevetve teljesen elégedett voltam a 105 S teljesítményével, élveztem a közös kilométereket, és külön büszkeség, hogy emlékezetes csapatmunkával sikerült megmenteni egy 1979-es autót, melynek remélhetőleg hamarosan egy új, gondos gazdája lesz. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam arra a figyelmeteket, ha van olyan ismerősötök, aki szeretné magáénak tudni, akkor dobjátok át neki ezt a linket, talán egyszer még hálás lesz érte! Nem mellesleg a III. RetróVasak Találkozón adjuk át az autót, melyre itt tudtok regisztrálni!

Azzal zárnám ezt az egyébként számomra igen különleges tesztet, hogy bár a faros Škodák iránti előítéleteket már lehetetlen eltörölni, és nyilván van is alapjuk, mégis részemről ezek után semmisnek tekintem azokat. Rengeteg élményt adott ez az autó, és akinek még lapul egy otthon, vagy a papánál a garázsban porosodva, az mentse meg az enyészettől, nem fogja megbánni!

Bense Róbert

Augusztus 17-én éjfélig még van lehetőségetek játékba szállni a Škodáért, a részletekért katt ide!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda 105 S teszt – téglagyári capriccio appeared first on Retrovasak.hu.

Idén sem magunknak akartuk a főszerepet, nem öncélú autókázásról volt szó, ilyen téren inkább a tavaszi, csehországi utunk volt az erősebb. Persze azért a nyári túra alatt is gyűjtöttünk élményeket bőséggel, amiről örömmel számoltunk be, de másik oldaláról nézve a Škoda inkább egy összekötő kapocs volt az online tér és a valóság között, vagyis a retrovasak.hu és köztetek. Hányan integettek mosolyogva a járdaszigetről, hányan jöttek oda akár csak egy fotóra, hány Škoda-kalandos matricát osztottunk ki lelkes gyerkőcöknek. Talán mindenkinek adtunk egy falat rajongást, vagy egy pillanatnyi vidámságot.

Rengeteg esetet kiemelhetnék, amiből akár már csak egyetlen is elég lett volna, hogy azt mondhassuk: idén is megérte beletenni a munkát a kalandba! A 2018-as túránkból négy olyan alkalmat szeretnék egy kicsit jobban körbejárni, melyek számunkra is rengeteg motivációt adtak a folytatáshoz, és aminek köszönhetően a kaland lényegében elérte egyik nagyon fontos célját: a valós kapcsolatteremtést.

Szombathely:

Idén is folytattuk azon hagyományunkat, hogy találkozzunk olyan egyesületekkel, akik a helyi veterános körforgás szerves részét képezik, aktívak, és szívesen bemutatják a munkásságukat. Zsombori Norberttel vettem fel a kapcsolatot, akivel egy délutáni időpontot kerestünk, bízva a kellemes időjárásban. Minden klappolt, így 5 óra körül neki is indultunk, hogy találkozzunk a klubtagokkal. Ami itt ért minket, az egy nagyon megtisztelő dolog volt, gyakorlatilag bebocsátást nyertünk az egyesület életébe, soron következő gyűlésüket pedig a mi érkezésünkre időzítették. Tucatnyi autóval vártak minket, a parkolótól nem messze lévő törzshelyükön megvendégeltek minket, majd a túráról, a szombathelyi veterános életről beszélgettünk, ami persze aztán átment a nosztalgia irányába, személyes történetek mesélésébe. A nap végeztével körbeálltuk Norbert Feliciáját és a 105S-ünket, és megegyeztünk abban, hogy távolság ide, távolság oda, tartani fogjuk a kapcsolatot a Vasi Veterán – Oldtimer Autó-Motor Club tagjaival. Ezúton is köszönjük a barátságos fogadtatást!

Tapolca:

Tapolcát kétszer is meglátogattuk a túra alatt, először „csak” megszálltunk (persze még az is kalandosra sikerült), másodjára pedig egy kis találkozót is összehoztunk a város központjában. Pontosabban Perger Zoli hozta nekünk össze, illetve egy olyan egész délutános programot, amit sokáig emlegetni fogunk még, érdemes elolvasni az ehhez kapcsolódó összefoglalót. Szóval Tapolcán amellett, hogy remek csapat gyűlt össze, a városvezetés is magáénak érezte a retró szellemiséget, Dobó Zoltán polgármester úr nemes egyszerűséggel, félredobva a zakót, beült kicsit a Škoda vezetőülésére. Ennél a jelenetnél talán már csak az volt meghökkentőbb, amikor tréleren hoztak a tiszteletünkre egy éppen „röpképtelen”, de annál patinásabb Feliciát. Aztán mialatt épp egymás mellé rendezgettük az idei, és a jövő évi túraautónkat (egy Dacia 1310-est), egyszer csak „én ezt a Škodát ismerem” kiáltással szaladt oda egy 5 éves forma kissrác a járgányunkhoz. Azt hiszem, valahol itt kezdődik az autóimádat…

Hajdúböszörmény:

’böszörménybe hazajárunk! Találkozók, túrák, a Keleti Blog főhadiszállása, tavaly a Ladánk átadása…ezer szállal kötődünk ide. Csakúgy, mint 2017-ben, idén is sikerült összerakni egy kora délutáni találkozót, köszönet érte Kathi Balázsnak, aki nem elég, hogy Škodával jött, még az egykor fagyiskocsiként funkcionáló Wartburgját is kiügyeskedte a térre, amibe a móka kedvéért még bele is heringeződtek vagy heten.

Bogár, Lada, Škoda, mindenki hozott mindent, szuper kis sztorik bontakoztak ki ezúttal is. Külön megemlíteném Illyés András gesztusát is, aki átnyújtott nekünk két támogatói jegyet a Hejcei Veterán Találkozó teljes hétvégéjére.

Fáj:

A Škoda-kaland utolsó hétvégéjét Hejcén töltöttük, a programokban gazdag napok alatt rengeteg kedves veteránbaráttal is megismerkedhettünk. Vasárnap délelőttre egy kis kiruccanás volt tervben, a közeli Fájra, ahol a kastély előtt sorakoztak a Hejcéről érkezett autók, minket pedig betereltek középre, hogy aztán elkészülhessen ez a kép.

Talán jól érzékelteti és jelzi a fotó a Škoda-kaland (és a mindenkori túráink) közösségépítő szándékát, kicsik-nagyok, fiatalok-idősebbek, de még egy izgága kutyus is megállt az autó mellett egy rövid, de számunkra annál jelentőségteljesebb pillanatra. Nem magunk miatt vagyok erre büszke, inkább az okoz örömet, hogy ez a tavaly novemberben még végeláthatatlannak tűnő garázsálmát alvó 1979-es autó milyen jó kapocs tud lenni az emberek között!

Ne feledjétek azt se, hogy a Škoda-kaland jó célt is támogat, tehát aki beszáll az augusztus 17-ig tartó nyereményjátékunkba – melynek végén kisorsoljuk az autót – az közvetlenül segíti a biatorbágyi Nebuló Alapítványt és Általános Iskolát, melynek idén közösen gyűjtünk! Ők nem mellesleg ezzel a kis üvegfestéssel köszönték meg a kezdeményezést.

Bense Róbert

Nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post A kaland, és ami mögötte van appeared first on Retrovasak.hu.

Végéhez ért az idei nyári túránk! 3363 kilométer. Ilyen hosszúra még egyik kalandunk sem nyúlt, mégis úgy vagyok vele, hogy akár már holnap újra útnak indulnék. Sikerült megtalálni a középutat a munka-kikapcsolódás-utazás-helyszínek-programok bonyolult útvesztőjében, így az utolsó napokra is képesek voltunk úgy felpörögni, akár csak az elsőkre. A véghajrá is jól sikerült, a Škoda-kaland hónapokon átívelő története pedig közelít a kerekhez. De azért persze még van pár meglepetés a tarsolyunkban. Addig is jöjjön a túra utolsó összefoglalója!

Hejcén kezdtük a vasárnapot, a reggeliért pedig egyből egy combos felhőszakadáson kellett keresztülküzdenünk magunkat. Icuval megállapítottuk, hogy ettől kaland a kaland, elvégre az utolsó két napot sem levezetésnek szántuk, úgy voltunk vele, hogy egyszer van nyári túra egy évben, hát akkor nyomjuk meg a végét! Valamivel 11 óra után érkeztünk meg a Fáji kastélyhoz, melynek udvarán a hejcei keménymag teljes pompájában vonult fel. Ennél szebb helyet keresve sem lehetett volna találni a hétvége lezárásához. A 18. század közepén épült, részben restaurált kastély nagyterméből tárogató hangja szűrődött ki, kinn békésen parkolt a DeVille.

A Škodával legurultam a kastély oldalsó falához, mely stílusban ugyan teljesen másik arcát mutatta az épületnek, hangulatában azonban legalább annyira elragadó volt. Sajnos nem sokáig élvezhettük a vasárnapi idillt, a délutánba érve útra kellett kelnünk. Ezúton is köszönjük a hajdúböszörményi Veterán Kulturális Egyesületnek a meghívást, a vendéglátást, továbbá a remek programokat és a szívélyes fogadtatást, igazán emlékezetes hétvégét tölthettünk a társaságotokban! Külön köszönet a vándorbotért, mely a hejcei famíves tradíciókat követi, és ami egy út végét, és egy új út kezdetét is jelzi. Milyen érdekes volt ezt a túra utolsó előtti napján hallani…

A programunk délutáni része némileg átalakult, lévén a bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma nem látogatható, és jelen állás szerint mostanában ez a helyzet nem is igen fog változni. Volt azonban egy B-terv, amit néhány A-tervünk is megirigyelhetett volna: Miskolc! Icunak ennél a pontnál a 2018-as túra a végéhez ért, nem mintha bármi problémája lenne Miskolccal, de hétfőn már a munkahelyén volt jelenése. A tavalyi után idén ismételten két közös, élményekben gazdag hetet sikerült összeraknunk, sok-sok vidám pillanattal, jövőre Daciával folytatjuk!

A Tiszai Pályaudvarnál már egyedül szálltam vissza a Škodába, épp egy kiadós zuhé ért véget eddigre, de Szűcs Gábort és kedvesét egy percig nem zavarta a szeszélyes időjárás, kisvártatva már ott álltak mögöttem, egy szintén 1979-es, 105S-sel! Egy héten belül a második testvérével is összehoztam az autónkat, és bizony Gábor Škodájának sem éppen kalandmentes a története. Az történt, hogy a kilencvenes évek elején gyakorlatilag letámasztották a sárgaborsó főzelék színű szépséget, és néhány hónapja aztán úgy döntöttek, hogy ideje betolni a bontóba. Gábor ekkor lépett a tettek mezejére, és mentette meg az amúgy minden túlzás nélkül pazar állapotban lévő autót!

Közösen konvojoztunk fel az Avasi kilátóhoz, az 1963-ban épült, 72 méteres tévétorony-kilátó számomra a retrofuturisztikus épületek egyik tökéletes megtestesítője, egészalakos képet is lőttem róla, de azt ide töltöttem föl (az állókép bután mutatna a cikkben). A két Škoda mellé rövidesen megérkezett Fekete Márk Trabantja is, olvashattatok is az autójáról, most pedig végre személyesen is össze tudtunk hozni egy hamisíthatatlan retró-találkozást! A német turisták egyből körbe is állták a Trabit, aztán legnagyobb örömükre egy sárga négyütemű is befutott, így egyensúlyba került a két márka.

Hárman mentünk tovább a Diósgyőri várhoz, itt egy piros Bogár várt minket, illetve ennél a pontnál már erősen elgondolkodtam azon, hogy akár Vár-kalandnak is elnevezhettük volna az idei túránkat, ugyanis a diósgyőri mellett láttuk Boldogkőváralja, Sümeg, Kőszeg, valamint Ptuj várát is.

Miskolcon szuper kis társaság jött össze, eddig a túranaptárunkból kimaradt, de biztos vagyok benne, hogy máskor is útba fogjuk ejteni. Köszönjük, hogy eljöttetek!

Számomra azonban nem Miskolc volt az utolsó vasárnapi megállóm, indultam tovább Vécsre, mely már jóval inkább klasszikus RetróVasak-túraállomáspont, hiszen édesapámékhoz háromból háromszor beiktattam egy kanyart. Ennek egyik oka idén a Mátra közelsége is volt, eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy a Kékestetőn, az ország legmagasabb pontján zárjuk a túrát – kis mókás fricska azoknak, akik minden másnap ellőtték a Škodás/teáskannás poénokat.

A túra végül nem itt zárult, azonban a Kékesre zokszó nélkül „felmászott” a Škodánk, még úgy is, hogy előttem rendesen lassúztak, így a lendület nem volt a legerősebb. Mindenesetre nagyon büszke voltam a Bodrira (így hívjuk egymás között időnként – főleg akkor, ha valamiért külön megérdemli a becézgetést), annyira, hogy kértem és kaptam is engedélyt arra, hogy egészen a toronyhoz felvezető út aljáig felgurulhassak. Így lett teljes a kép!

A kissé huzatos tévétorony panoráma-kilátójában még nagytotálban láthattuk, ahogyan a környékbeli településekre rákúsznak az esőfüggönyök, és bár a párás homály a Magas-Tátrát eltakarta, így, „mérgesen” talán még inkább kiadta a színeit az ezerarcú táj.

Az utolsó állomáspont végül Eger lett. Sajnos a májusi Škoda találkozóra nem tudtam eljutni, pedig ha valahol, hát ott aztán voltak márkatársak bőséggel! Éppen ezért örültem, hogy Flaskay Tamással – akivel tavaly a túra alatt konvojban Ladáztuk körbe a környéket -, meghívott minket Egerbe, és ennek apropójából szerveződött is egy kis összejövetel!

Az érkező autók közül idén sem maradhatott ki a Lada, mellette pedig egy sárga Škoda 110R Coupé állt, mely nem mellesleg a helyi márkatalálkozó egyik főszervezőjének, Juhász Nándornak a tulajdona, és akinek külön köszönet, hogy a szűkös időkeret ellenére is megtett velünk pár karikát, és lőhettünk néhány közös fotót!

Először a Szépasszony-völgybe gurultunk át, majd jött a telefon, hogy az egyik kocsival nem tudnak kijönni, mert tönkrement az önindítója. Így aztán Bíró Norbert – Amerikából érkezett, horgászautóból „átképzett” – Volkswagen Transporter Westfaliájának felvezetésével elindultunk felkutatni a mozgásképtelen autót, természetesen a lehető legsötétebb felhők társaságában.

A vihar aztán elmaradt, mi pedig megérkeztünk egy garázshoz, melyben egy rózsaszín-fehér Bogár állt, gazdája, Dorina pedig mellette. Végül úgy döntöttünk, hogy kitoljuk (az autót) – ilyet sem csináltunk még néhány fotó kedvéért -, mert ilyen csajos party-Bogár mellett még nem nagyon pózolt a Škodánk, meg amúgy is, szuperstílusos kis járgány, és el tudom képzelni, hogy mekkora hangulatot csinál, amikor valahova megérkeznek vele.

A spontán egri délután felszabadult zárása volt a Škoda-kaland állomásának, innen már csak Vécsre vissza vitt az utam. A túra utolsó 40 kilométere közül a Verpelétet megelőző szerpentinek mintegy megkoronázták az elmúlt hetek történéseit, az eső után gőzölgő aszfalt fölött kanyarogtam a Škodával, előttem a cikázó villámokkal körülvett Mátra magasodott. Meglepő módon nagyjából 15 kilométeren keresztül egy teremtett lélek nem jött velem szemben. Nem tudom, hogy sajnáljam-e, hogy ezt a jelenetet nem látta senki rajtam kívül, de számomra felejthetetlen percek voltak.

3363 kilométer után véget ért a Škoda-kaland, ha a mai, „nem hivatalos” cirka 200 kilométert még hozzáadnám, akkor bőven 3500 fölött zártunk. Babonás voltam, mert az utolsó összefoglalót csak azután szerettem volna publikálni, hogy hazaértem Mezőtúrra. Ma ez is megtörtént, és úgy állíthattam le az autót, hogy tisztában voltam vele: ebben az útban hiba nem volt!

Bár a túrának vége, a kaland történetei még jó néhány fronton tovább fognak épülni az elkövetkezendő hetekben. Az aktív levezetésben lesz találkozó, teszt, összefoglalók, elvarrjuk a mellékszálakat, na és persze augusztus 20-án jön a sorsolás (17-ig még játékba lehet szállni a Škodánkért)! Addig is köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek az élménydús három hétnek, és azoknak is, akik figyelemmel követték utunkat!

Bense Róbert

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 21. | 22. nap – Miskolc, Kékestető, Eger appeared first on Retrovasak.hu.

A játékban történő részvételhez most is mindössze két dologra lesz szükség, az egyik, helyesen megválaszolni a lentebb található kvízt (és megadni a nevedet, címedet, illetve az e-mail címedet, amit csak és kizárólag az esetleges értesítés esetén használunk, harmadik félnek nem adjuk ki), valamint támogatni a kalandunkat minimum 1046 forinttal (természetesen többel is lehet), a többit pedig már csak Fortuna istennőre kell bízni!

Íme a kvíz, amit helyesen kell kitöltenetek, hogy részt vehessetek a sorsoláson:

A kérdésekre a válaszokat meglelhetitek a Škoda-kaland korábban megjelent előzménycikkeiben, olvassatok figyelmesen, válaszoljatok helyesen, játékra fel!

A játék augusztus 18-ával lezárult!

Illetve a további infók és a számlaszám, ahová érkezhetnek a támogatói összegek:

Számlaszám: 

10701087-47689204-51200002

Kedvezményezett neve:

Autotveszek.hu Kft.

Átutalás közleménye:

Név / Skoda-kaland

A befizetést igazoló számlát e-mailes formában küldjük meg a sorsolás időpontjáig a játékosainknak. A hivatalos játékszabályzat ide kattintva olvasható el. Mindenkinek sok szerencsét kívánunk! 🙂

Ami a Škoda 105S-t illeti, egészen augusztus 17-én éjfélig játékba lehet szállni érte, augusztus 21-én pedig sorsolunk (ezen a napon facebook-oldalunkon, valamint weboldalunkon is közzétesszük az eredményt), az átadás pedig a szeptember 8-ai, III. RetróVasak Találkozón lesz, ahol ünnepélyes keretek között nyújtjuk át a slusszkulcsot a szerencsés nyertesnek!

A játékból befolyt összeget idén is két részre osztjuk, a beérkezett pénz 30%-a a Biatorbágyi Nebuló Alapítvány számára lesz elkülönítve, melyet természetesen idén is kiegészítünk, csakúgy, mint az elmúlt két esztendőben, amikor a Bátor Tábort, valamint az Örömhír Általános Iskolát támogattuk veletek közösen! A másik részét a III. RetróVasak Találkozó szervezésére fordítjuk.

Továbbá fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy bármennyivel is támogatjátok a túrát, a leglényegesebb a Škoda-kaland által nyújtott közösségi élmény, a szórakozás és a szórakoztatás, valamint a nemes cél, amiért közösen küzdünk!

Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on és Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni a Škoda-kalanddal kapcsolatosan!

Bense Róbert

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Így nyerheted meg a Škodát appeared first on Retrovasak.hu.

Az elmúlt napokban sok-sok szál futott össze egy helyre, ami részemről egy kicsit az idei túránk ünnepe is, hiszen ismerősök és veteránok között lehettünk. Már több mint 3000 kilométer van mögöttünk, és egyre szorítóbb érzés, hogy mindjárt vége van annak, amire annyit készültünk, ami miatt olyan sokat tettünk közösen! De nem megyünk haza, most még nem…

Hajdúböszörményben, a MAMRE Szálló melletti templomtorony tövében izzítottuk az autót, készülvén az indulásra. A táborozó gyerekseregből kihallottam egy hangot: „nem indul a Škoda?”. Villámgyorsan letörtem a kissrác érdeklődését, mert harmadjára már lábhoz dörgölőző macskaként dorombolt a 105S, jelezve, hogy készen áll az újabb útra.

Bár még lazíthattunk volna egy kicsit az egyébként idén is szuper szállásunkon (tavaly is ugyanitt laktunk egy napot), de nem bírtuk ki, hogy ne guruljunk ki a közeli Bocskai térre néhány fotóra. Hiába, vannak dolgok, amiket meg kell ismételni.

10-kor találkoztunk Balázzsal, és már indultunk is Hejcére, szűk 130 kilométer következett, de ami ennél érdekesebb volt, hogy ismét mennyire messze kerültünk mindazon helyszínektől, ahol az elmúlt napokat töltöttük. Keresztbe-kasul jártuk az országot, így már nem is tűnt olyan soknak a közeledő 3000 km.

Hejce előtt még volt egy gyors, de annál szebb megállónk Tokajban. A pincesor kihagyhatatlan, voltunk már itt két éve a Trabant-kalanddal, ezúton is üdvözletem Zádori Ágiéknak, és köszönöm, hogy anno megmutatták nekünk a messze földön híres szőlőültetvényeket!

Csoda kis úti élményben volt részünk Hejcére tartva, az ország ezen részén autózni még a nem túl jó utak ellenére is élvezetes. Távoli falvak, fel-felbukkanó hegyek, finoman kanyargó utak, és a Regéci vár kontúrjai öveztek minket célunkig. Hejce aztán még inkább elvarázsolt minket, nem is véletlenül kapta az „Ezer álom faluja” elnevezést.

A mindössze 190 lelket számláló, hegyekkel körülölelt faluba egy út vezet, főutcáját takaros házikók szegélyezik. Itt rendezik meg minden évben, immár tizenharmadik alkalommal a Hejcei Veterán Jármű Találkozót, ami nem csupán egy autós rendezvény, hanem egy egész programsorozat, ami teljes hétvégére szól, családias jellege miatt pedig a falu hangulatához is passzol.

Nem csak ilyenkor érdemes jönni amúgy, hiszen aki egy kis csendre, minőségi pihenésre vágyik, az itt mindent megtalál. Nagyokat lehet sétálni, harapható a hegyi levegő, ráadásul remek szállások vannak, és még a helyi étterem is párját ritkítja!

Este még hivatalosak voltunk a borkóstolásra, kivilágított, takaros pince fogadott minket, megelevenedtek a helyi és a környékbeli történetek. Az éjszakába nyúlva vendéglátónk, Csaba megmutatta nekünk a portájától felvezető út végén található tisztást (vagy ahogyan ő hívta, pástot), ahonnan a Borsó-hegy vonulatai, valamint Kassa fényei is remekül láthatóak, tiszta időben pedig a csillagászok is megtalálhatják itt a számításaikat.

Másnap a bográcsban készülődő ebéd, és a veterános sürgés-forgás jelezte Hejce ébredezését, egy gyors reggeli után pedig mi is útnak eredtünk. Először felmentünk a paintballosokhoz (stílszerűen egy állólámpás Mercivel), majd a helyi mesterségekkel is megismerkedhettünk (csipkeverés, famívelés), nyugodt programok ezek egy szintén nyugodt szombathoz. Délben a Suncity Brass rázta fel az ebédre várókat, remek kis show-t hoztak magukkal!

Eddigre már a veteránok is felvonultak a téren, és hogyan, hogyan nem, de Tóth László 1967-es Cadillac DeVille-jével kerültünk szomszédságba, aminek konkrétan az utasterében elfért volna a Škodánk. Az amerikai hintóról megtudhattuk, hogy reklámautóként kezdte hazai pályafutását, majd nyugdíjazása után felújítás következett, a hétliteres (!) erőforrással szerelt óriás pedig jelenleg is megbecsült esküvői- és hobbiautóként funkcionál!

De volt itt Mongóliát megjárt, első szériás Honda Civic (várjuk a történetét, mert sajnos a tulajjal nem találkoztunk – de egy videót legalább találtunk). Lévai Gábor 1974-es Renault 15 TL-jét már láttuk korábban is, ám most végre személyesen is tudtunk néhány szót váltani az 1.3-as, 60 lovas motorral, valamint gyárilag dupla Weberrel ellátott szépségről.

A GAZ-66 volt a legnagyobb, a Ford F-100-as pedig az egyik legegyedibb, de a „Ferraripiros”, fekete tetős Kadett is vonzotta a tekinteteket. Motorral is érkeztek, akadt, aki csak éppen fotózkodni jött, míg más a muzeálisan minősített MZ-jét állította ki!

A veteránok közelében egyszer csak ismerős arc tűnt fel, Sztanó Petivel a túra első napjaiban találkoztam, és megbeszéltük, hogy amennyiben szabadideje engedi, valahol még betársul a túrába. Hárman nekivágtunk Boldogkőváraljának, háttérben a várral időztünk kicsit, majd Arka felé vettük az irányt.

Az út mellett hatalmas sziklafalak magasodtak, egészen apróvá zsugorítva az előttük pózoló Škodánkat. A Gönci járás általam is kevésbé ismert falvai sokkal több meglepetést tartogattak, mint gondoltam, gyertek el erre ti is, megéri! Az meg már csak a hab volta a tortán, hogy visszafelé átléptük a Škoda-kaland 3000. kilométerét is!

Hejcére visszaérve részt vettünk a felújított körszín átadásán, hatalmas munkát végeztek a helyiek, példaértékű, hogy szinte mindenki kivette a részét a munkából, akár csak egy apró gesztussal is. Szeretnénk mi is gratulálni, remek kis közösséget ismerhettünk meg!

Fontos közlemény, hogy holnap az eredeti terv helyett csupán áthaladunk Bodrogkeresztúron, mert a helyi motoros múzeum jelenleg nem látogatható. Azonban a felszabadult időt sem pazaroljuk el, hiszen így lehetőségünk nyílik Miskolcra is benézni. Aki szeretne csatlakozni 14-15 óra körül, az bátran írjon közösségi oldalainkon üzenetet, figyelni fogom!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 19. | 20. nap – Hejce appeared first on Retrovasak.hu.

Finoman szólva is meglehetősen „nemszeretem” idő köszöntött ránk szerdán, ismétlődő esővel, viharos széllel, ám mivel nem az időjárás-jelentés miatt vagytok most itt, ezért felejtsük is el a borút, és tekintsünk inkább vissza az elmúlt két nap történéseire! A kuckózós időt tökéletesen át lehet vészelni a Škodában, és bár a szél kicsit dobálta az autót, alapvetően hipernyugodt üzemmódban érkeztünk meg Ópusztaszerre.

Már tavaly megegyeztünk Icuval, hogy 2018-as túránk alatt útba ejtjük a Nemzeti Történeti Emlékparkot, azon belül is a Feszty-körképet, egyrészt mivel neki kimaradt, másrészt ragadjon már ránk egy kis kultúra is. Viccet félretéve, ez tényleg egy olyan program, ami esőben, hóban, télen, nyáron ideális lehet, arról nem is beszélve, hogy jó néhány órára lefoglal mindenkit, akit érdekel a magyarok történelme a honfoglalástól egészen a 19./20. századig bezárólag.

A mintegy 3500 forintos belépő nem olcsó, cserébe tényleg tartalmas csomagot kapunk, kezdve a 3D-s mozitól, a Rotunda számos kiállításáig, vagy éppen a körképig. Két látnivaló között sétáltunk is, és mivel a programpontok ügyesen összhangba lettek állítva, így pont elég holtidőnk maradt a lazításra.

Az 1982-1992 között épült Rotunda földszintjén a Feszty-körkép elkészültéről, rongálódásáról, valamint újjászületéséről láthatunk képeket, különböző illusztrációkat. Az 1892-94 között készült, 1600 négyzetméteres festmény jelentős része elpusztult a második világháborúban, ám 1991 és 1995 között egy húszfős lengyel szakembergárda restaurálta és rekonstruálta. A monumentális körkép sajnos nem fotózható, de igazából nem is lenne lehetséges visszaadni a honfoglalás elképzelt panorámáját, a hatásos fényeket és hangaláfestéseket.

A Rotunda második emeletén kisvárosi és nagyvárosi promenádot alakítottak ki, 1896-os köntösbe bújtatva, de a körkép készítésének installációja is itt kapott helyet. Egy szinttel feljebb a régészeté és a numizmatikáé a főszerep, valamint a középkori csatákat is itt idézik fel, interaktív formában. Legalább fél napot el lehetne itt tölteni, tökéletes időtöltés volt a borongós délutánra! Arra érdemes figyelni, hogy a Feszty-körkép megtekintése előjegyzéshez kötött.

Hazafelé az útközben látott gépezetekről sem feledkeztünk meg, és ugyan a szél alaposan megdobálta kósza repülő gesztenyékkel a Škodánkat, ez sem tántorított el minket attól, hogy beálljunk egy IFA és egy Ikarus 211 közé. De felfedeztünk magunknak egy árválkodó Barkas-t, és néhány látszólag napi használatban lévő, ám gondozott Ladát is. A szürke idő ellenére tehát ez igenis egy színes nap volt!

Csütörtökön is záporosan kezdtük a napot, de mire bepakoltunk az autóba, természetesen már el is állt az eső. Hajdúböszörmény fele tartottunk, ám előtte még tettünk egy rövid kitérőt a hortobágyi kilenclyukú hídhoz. A világörökség részét képező hídról és a Škodáról nem volt egyszerű közös fotót készíteni, de a magasodó dzsumbuj ellenére is sikerült pár hangulatos képet készíteni.

Sok időnk nem volt elmerengeni a pusztaságon, hiszen ’böszörményben már vártak minket, szép kis csokor járgány gyűlt össze a csütörtök délutáni 13 órás időpont ellenére is. Bogártól a Toyota Land Cruiserig, Ladától a Wartburgig tartott a felhozatal, és persze ott voltak a Škodák is, Kathi Balázs 105L-je sem lehet ismeretlen számotokra, volt már róla Keleti Blogos videó is.

Mint ahogyan az egykori fagyis Wartburg kabrió sem először jelenik meg online hasábjainkon. Remek mini-találkozót csaptunk ismét, és már most feljött a kérdés, hogy jövőre is útba ejtjük-e Hajdúböszörményt a Daciával, szerintem minden esély megvan rá!

A kötelező matrica-ragasztgatások után készítettünk néhány csoportképet, és egy augusztusi-szeptemberi Bogár-tesztet is tervbe vettünk, hogy aztán beszélgessünk egy kicsit a helyi tévé kollégáival, akikkel a hétvégén is találkozunk még.

A böszörményi társaság egy része ugyanis péntektől-vasárnapig áthelyeződik Hejcére, ahová mi is velük tartunk! A XIII. Hejcei Veterán Jármű Találkozóról egészen vasárnap délutánig tervezünk tudósítani a következő összefoglalónkban, onnan pedig Miskolcig robogunk, ahol már a 2018-as kalandunk véghajrájára fordulunk rá, vélhetően átlépve a túra 3000. kilométerét!

Cikk: Bense Róbert

Képek: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 17. | 18. nap – Ópusztaszer, Hajdúböszörmény appeared first on Retrovasak.hu.

Hogyan kerültünk az atomvárostól egy apró településig, majd másnap Tolnából Bács-Kiskunig, végül pedig Jász-Nagykunig, és hogy jött ide egy 1973-as Rolls-Royce? Megannyi kínzó kérdésre adjuk meg a választ mai összefoglalónkban, melynek főszerepe természetesen ezúttal is a Škoda 105S-é!

A hétfői napunk túlzás nélkül extrém sűrűre sikerült. Általában igyekszünk faltól-falig kihasználni az aktuális kalandjaink napjait (mert aztán várhatunk a következőre újabb egy évet), de most aztán teljesen kimaxoltuk a rendelkezésre álló 24 órát. Reggel még Mezőszilason kezdtünk, a Fortuna Bt. előtt egy egész kis KGST-csokor jött össze, a Trabit már korábban teszteltük, a 2105-öst a későbbiekben fogjuk, a Škodát meg azért remélem már ismeritek.

Volt ám apropója ennek a kis összejövetelnek, már csak azért is, mert ebben a csarnokban újult meg a 105S motorja még valamikor késő télen, kora tavasszal. A születése után az újjászületése helyszínére is elhoztuk tehát a Škodánkat.

Sajnos túl sokat nem időzhettünk a társaságukban, mert Pakson már vártak minket pár ízletes, frissőrlésű kávéval, és néhány legalább olyan finom járgánnyal. Erre az útra nem mindennapi társ szegődött mellénk, egy 1973-as Rolls-Royce Silver Shadow személyében. Bízom benne, hogy keveseknek kell bemutatnom a „király hintóját”, korábban már ti is megismerhettétek a történetét. Azt mondjuk soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Škodával párban fogja róni a kilométereket. Mindenesetre remek duót alkottak, nem kis feltűnést keltve. Első közös állomáspontunk a Rolls egykori tesztjének helyszíne volt, a Simontornyai Várnál kötelezővé tettük a megállást!

A Paksi Kávé elé megérkezve már várt minket egy 601-es, valamint egy 1992-es Lexus LS400. Úgy látszik, ez a furcsa párosok délutánja volt. A két nagyvasat beállítottuk egymás mellé, a keleti blokk járgányait szintén, így azért valamivel már egységesebb volt az összkép. Új értelmet nyert az „autók és kávé” kifejezés, ki ne szeretne hétfő délután egy presszót, vagy egy kapucsínót elszürcsölgetni néhány veterán és lassan veteránkorú járgány társaságában?

Mire végigkóstoltuk a repertoárt, már erősen a délutánba hajlottunk, így Medina felé fordítottuk a kormánykerekeket. Túlzás nélkül festői látvány fogadott minket a falutáblánál. Aprócska híd, tőle jobbra gémeskút, balra csúcsosodó templomtorony, az út mellett lovak legelésztek.

Ha mindez még nem lett volna elég, megérkezve szálláshelyünkre újabb szemcsemegék értek minket. Az Apponyi Kiskastély tökéletes helyszín azoknak, akik a természetnek, a veteránoknak, és az ezekhez kapcsolódó nyugalomnak hódolnak.

Az 1835 körül épült kastély utolsó lakója Dr. Gróf Apponyi Rezső volt, a háború után államosított épület 2002-ig iskolaként funkcionált, majd néhány évvel ezelőtt szállóvá varázsolták, méghozzá úgy, hogy a kor hangulatának rendeltek alá a társalgók és a szobák berendezéseit is. Olyan érzése van itt az embernek, mintha minden sarokból a múlt tekintene vissza ránk élénk, igényes, és letisztult formában.

A szőnyegekkel, színes lámpákkal tűzdelt szoba, a csupasz téglafalak, az arborétumnak is beillő kert, mind-mind olyan részletek, melyekben érdemes pár kép erejéig elmerülni. Mi is ezt tettük, az egész napos sürgés-forgás közepette egy perc nyugalom aranyat ért!

Ám nem csupán emiatt szerettünk volna itt megszállni. A kastély mellett fekvő étterem valóságos veterán csodákat rejt. Rögtön a bejáratnál egy 1968-as Aston Martin DB6-ba botlottunk, mellette egy Rolls-Royce Corniche parkolt, fölöttük pedig egy Danuvia. Mellettük meginni a reggeli kávét, na ez az, amit nem tudok leírni. Át kell élni! Néhány csokor levendulával arrébb egy kicsit fiatalabb, de már veteránkorú, 1987-es Rolls-Royce Silver Spirit állt, és ha van egy kis szerencsénk, még egy Bentley S2-est is láthattunk volna, sebaj, majd legközelebb. Egyébként az a legjobb az egészben, hogy az autók sofőrrel bérelhetőek is! Kétségkívül – és ez most részemről nem a reklám helye – a mindenkori túráink legmegkapóbb szállása volt ez.

Kedden reggel még tettünk egy medinai karikát, a nyugalom szigetéről azonban tovább kellett állni, és egészen Kecskemétig vezetett az utunk. Van ugyanis ott egy magánkiállítás, ahová minden becsületes autóbolondnak el kell egyszer látogatnia. Nem autók, nem motorok, még csak nem is járművek találhatóak itt, hanem rendszámok! Pontosítok: nagyon sok rendszám. Amikor a kerítés falától a garázs összes pontjáig mindenhol rögzített táblácskákat látsz, megszámlálhatatlan sok felségjelzéssel, akkor már tudod, hogy nem egy szimpla gyűjtővel van dolgod. Kenyeres Péter és Kenyeres Tamás 1990-ben kezdett el hódolni szenvedélyüknek, 2011-re pedig már több mint 11 ezer darabosra bővült a gyűjteményük, ezzel a Guinness Világrekordok közé is bekerültek.

Több mint 100 ország rendszámai láthatóak itt a régi magyar daraboktól (a B 7 a minisztérium egyik járművéé volt, a gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja) egészen az amerikai táblákig, de még Észak-Koreából is akad egy (bambusz)rendszám, ne kérdezzétek, hogy azt miként sikerült beszerezni. Ezek mellett úgynevezett autómobiliák, jelvények, relikviák, de még régi olajosdobozok is láthatóak, a klubszobában pedig gyakorlatilag a padlón is rendszámokon lépdelhetünk.

Érkeztünkkor egyébként már várt ránk Mészáros Róbert, aki legnagyobb örömömre egy testvérmodellel jött, nem elég, hogy 105S, még az évjárat is egyezik, 1979-es gyártású! Kikonvojoztunk az egykori kecskeméti laktanyáig, és készítettünk néhány hangulatos fotót.

Robi közben elmesélte, hogy mindennapos használatban van az autója, pontosan egy éve vásárolta, és ugyan voltak hasfájásai a Škodának, korához képest megbízhatóan (na és persze stílusosan) teszi a dolgát. Megegyeztünk, hogyha minden jól alakul, a szeptember 8-ai III. RetróVasak Találkozón ismét egymás mellé parkoljuk a két járgányt. Úgy legyen!

A napot ismét egy motoros élménnyel zártuk, egy kedves barátunkhoz, Bakonyi Sacihoz, és családjához voltunk hivatalosak Nagykőrösre, ahol kettő csodálatos két- illetve háromkerekű került elő a garázsból. Testvére 1972-es ES250/2 Trophy-ja és édesapja oldalkocsis Pannóniája is teljes felújításon esett át. Utóbbi ráadásul családi emlék is, 53 éves kora ellenére pedig bármikor készen áll egy kis motoros kirándulásra – természetesen csakúgy, mint a Trophy. Sok további hangulatos kilométert kívánunk!

Nagyjából 230 kilométert utazva, este 6 óra körül érkeztünk meg Mezőtúrra, egyelőre még csak ideiglenesen, hiszen holnap már megyünk tovább Ópusztaszerre, csütörtökön pedig Hajdúböszörménybe, de erről már a következő összefoglalónkban olvashattok!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 15. | 16. nap – Mezőszilas, Paks, Medina, Kecskemét, Nagykőrös appeared first on Retrovasak.hu.

Komáromi útkáosz, „éttermi” túraveteránok Nagyvenyimen, és egy csepp Balaton a túra tengerében. A fájós bokára ragasztott Flector tapaszon innen és túl, tovább dübörög a Škoda-kaland, az elmúlt két nap összefoglalója következik, ahogy azt már megszokhattátok.

Naszvadon, a határtól nem messze ért minket a reggel, szikrázó napsütésben és masszív nyári időben gurultunk visszafelé Komárom hazai felébe. Pontosabban gurultunk volna, ha a felnyitható híd, valamint az odavezető út nem lett volna lezárva felújítás miatt. Az Erzsébet-szigetre átterelt forgalom a jóval kisebb autótömegre tervezett platánsor mellett araszolt, előtte pedig legalább 20 percet keringtünk a városban is, mivel ott is akadt néhány lezárás. Mielőtt megfőttünk volna, még volt lélekjelenlétünk beparkolni egy magányosan ácsorgó 105L mellé, már ezért megérte, legalább kapott egy kis testvéri társaságot.

Ezt követően begyújtottuk a rakétákat, 125 kilométer következett, a változatosság kedvéért útlezárásokkal tűzdelve, de végül időben megérkeztünk Nagyvenyimre, ahol a Varga étterem parkolója már tele volt veteránokkal. A már hagyományosnak mondható, kilencedik alkalommal megtartott konvojozás – a Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület, és Kerkuska Csaba klubelnök szervezésében – Gárdonytól indulva, Székesfehérváron át, Dunaújvároson és Nagyvenyimen keresztül egészen Sárbogárdig tartott.

Számos ismerősbe botlottunk, ott volt például az a rendőr-Moszkvics, amiről az I. RetróVasak találkozón egy egészen kivételes képet sikerült lőni, de Wartburgból és Ladából is akadt olyan, amit már nem először láthattunk. A felhozatal egyébként is színes volt, az Opel Kadett A-tól a Porsche 365-ön keresztül a VW Karmann Ghiáig számos márka veteránja képviselte magát. Természetesen voltak Škodák is, 120L és Feliciák, előbbi küzdött némi vízforralással, de szerencsére minden gond elhárult, reméljük eseménymentes volt a további utazásuk.

A délután további részét Mezőszilason töltöttük, így túl a kétezredik kilométeren jólesett némi lazítás, a makacskodó bokám is meghálálta ezt. Vasárnap reggel könnyed utazás következett, az Alsóréti szabadstrand volt az úti célunk, Icunak már a túra előtt megígértem, hogy a nagy túra közepette egy kis strandidőt is szakítok neki. Ki ne felejtsem, természetesen a balatoni lángos is minden évben kötelező, így az sem maradt ki!

Némi feltöltődés után a közeli Balatonvilágos felé vettük az irányt, itt találkoztunk Dobovics Mátéval és kedvesével, akik előző nap még az orosházi találkozón voltak, így mögöttük is volt már jó néhány kilométer, de nagyon örülünk, hogy végül összehoztuk a találkát, megérte!

Mátéval egyébként már tavaly is összefutottunk, ám idén márkatársakként köszönthettük egymást, hiszen ő is Škodával, egy 120L-lel érkezett. A közös beszélgetéshez és fotózáshoz a lehető legszebb helyszíneket sikerült kiválasztani, a Mészöly Géza sétányhoz szűk és eldugott utcákon keresztül vezet az út, de feltétlenül érdemes felmenni, ha arrafelé jártok, ugyanis az egész Balatonra ráláthatunk, bármilyen zavaró tényező nélkül, és ilyen képeket készíthetünk:

A magyar tenger ismét bizonyította, hogy rászolgált a becenevére, hangulatos perceket töltöttünk el itt. Mivel bőven volt még időnk (a VB-döntőig…khmm), ezért átkonvojoztunk a Panoráma Kilátóig, ahol hasonlóan szép látványban volt részünk. Sokan megdicsérték a Škodákat, és valóban jól festettek egymás mellett, úgy látszik, ez a balatoni táj és a csehszlovák négykerekűek közös napja volt!

Rendkívül élvezetes túranap volt a mai, a hétfő már szorosabb lesz, egészen Medináig csorgunk a Škodával, de előtte még Pakson is megfordulunk, egy igen előkelő négykerekű társsal. De erről majd bővebben a kedd esti összefoglalóban!

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 13. | 14. nap – Nagyvenyim, Balatonvilágos appeared first on Retrovasak.hu.